A magam részéről minden olyan kezdezményezést támogatok, amelyek az irodalmi érték szempontjából háttérbe szoruló könyveket díjazzák. Értem, értem, szépirodalom mindenek felett, az irodalom csúcsa, de attól még jó dolog, ha a szórakoztató és ifjúsági könyvekről sem feledkezünk meg. (Nyilván persze az elfogultság is beszél belőlem, hiszen jómagam is ezen a területen vagyok leginkább érdekelt bloggerként és magánszemélyként.)
Épp ezért írok minden évben a Goodreads szavazásról, épp ezért fogadtam nagy örömmel, hogy a People's Choice Awards és a Reading Room összefogtak, hogy a legjobb könyvek is díjat kaphassanak más szórakoztató műfajok mellett. És épp ezért veszek részt minden évben örömmel a Magyar Könyvek Viadalán jelölőként és szavazóként - mert amellett, hogy szórakoztató és ifjúsági irodalmat is támogató közönségdíjról van szó, ráadásul itt még a magyar könyvek támogatása is cél. (És ezért nem értem egyik évben sem, miért jönnek a szakmától a negatív kommentek, amiért X meg Y szakmailag többet letett az asztalra, mint azok, akik jelölve vannak - emberek, közönségszavazás, nem szakmai, rémlik? Na de ez egy másik téma...)
És épp ezért vettem részt eddig szavazóként minden évben az Aranykönyv szavazáson. Még amikor a Libri szervezte akkor is, és bár a tavalyi rendszert kissé kuszábbnak találtam, mint a korábbit, tavaly is. És épp ezért nyitottam meg rögtön nagy lendülettel a linket, amikor egy ismerősöm átdobta, hogy elkezdődött, aztán rögtön lelkesen böngészni kezdtem a jelöltek listáját. És azt kell mondanom...
Idén bojkottálni fogom az Aranykönyv szavazást.
És még csak bűntudatom sincs miatta, mert őszintén szólva, fel vagyok háborodva.
Alapból furcsállom, hogy arra nézvést, mégis hogyan alakult ki a TOP50-be jelölt könyvek mezőnye, semmilyen információt nem találni a verseny oldalán. Hiába próbáltam böngészni a Lebonyolítás fület, sehol semmi.
Szóval hogy vajon milyen statisztika döntötte el, hogy melyek lehetnek a jelölhető könyvek, kutya se tudja. És jóhiszeműen próbálok arra gondolni, hogy eladási statisztika lehetett, mert ha emberek önkényesen összeállított listájáról van szó, akkor az csak még több felháborodott kérdőjelet szülne részemről.
Mert hát a statisztika is problémás ilyen esetben, legyünk őszinték! XY könyvkereskedő adatai alapján kialakítanak egy mezőnyt, figyelmen kívül hagyva, hogy bizonyos kiadók nagy mennyiségben értékesítenek saját webshopban és/vagy bolt(ok)ban, esetleg Könyvfesztiválon és Könyvhéten, meg egyébként is, lehet, hogy jobban fogynak a könyvek az Alexandrában, mint a Libriben, mindenféle logikus magyarázat nélkül. Előfordulhat.
Ahogy persze nem esik szó az akciók torzító hatásáról sem. Evidens lehet, hogy egy-egy nagy leárazás, 30-50%-os kedvezmény mellett nagyobb eséllyel veszik meg a könyveket, mint azoknál a kiadóknál, akik ritkán akcióznak, vagy épp nem ennél a bizonyos könyvkereskedelmi láncnál.
(Arról nem is beszélve, hogy egy könyv népszerűségének mérőszáma nem csak az eladások száma - ki lehet kölcsönözni könyvtárból, lehet cserélni, kölcsönkérni és fájdalom, letölteni is...)
(Arról nem is beszélve, hogy egy könyv népszerűségének mérőszáma nem csak az eladások száma - ki lehet kölcsönözni könyvtárból, lehet cserélni, kölcsönkérni és fájdalom, letölteni is...)
Ha pedig nem statisztika döntött, akkor pedig jogosan merül fel a kérdés: mennyire ismerheti néhány ember annyira a könyvpiacot, hogy eldöntse, az olvasóközönség mit szeret és mit nem? Oké, oké, szakmai szűrésnél elfogadom azt, hogy a kiválasztott zsűri szakmai szempontok alapján szűr. De amikor egy olyan díjról beszélünk, ami egyértelműen közönségdíj, és a könyvek olvasóközönségbeli népszerűsége lenne a perdöntő, akkor igazán furcsállom, ha nem a közönség dönt arról, mégis kik lehetnek a jelöltek.
És ezen a ponton jöhet a szervezők részéről az érv, hogy dehát a többit már a közönség szavazza meg. De a helyzet az, hogy a jelenlegi jelöltlistát látva ezzel nem vagyunk beljebb.
Nézzük, milyen problémáim akadtak a konkrét listával, a fentieken kívül! Mivel engem ez a két kategória érdekel, és ebben a két kategóriában mozgok otthonosan, a Szórakoztató és a Gyermek- és ifjúsági kategóriákat nézem csak.
Az első, ami szembeötlő, hogy a régi rendszerrel ellentétben nincs szétválasztva a magyar és a külföldi irodalom. Ez persze önmagában nem róható fel hibaként a szervezőknek, de azért szerintem sajnálatos. Jó volt látni a korábbi években, hogy a magyar könyvek is kapnak esélyt, aztán szurkolni a magyar szerzőknek is. (És higgyétek el, nem minden nyertes magyar szerzőt szerettem, így még csak nem is az elfogultság beszél belőlem.)
Egyszerűen megérdemlik a támogatást, a díjazást, ezt a csekélyke plusz reklámot. Persze, így is győzhet magyar szerző, de azért olyan könyvekkel versenyezni, amelyek épp moziba kerültek és amelyek a csapból is folytak a dollármilliárdos reklámhadjáratok miatt, nem éppen reális.
És nem vagyok én magyarkodó, de ebben az esetben talán nem túlzás megemlíteni, hogy ha egy magyar díjról van szó, akkor nem lenne rossz esélyt adni a magyaroknak a győzelemre.
Aztán...
Egyszerűen nem értem, mi alapján dőlt el, hány könyvre lehet szavazni egy-egy kategóriában. Szórakoztató irodalomban 52 jelöltet látok, Gyemek- és ifjúságiban pedig 85-öt. Miért is ez az óriási különbség? És ha TOP50-ről beszélünk, akkor miért nem 50 jelölt van mindenhol?
És akkor menjünk bele a jelöltek listájába konkrétabban is, mert ez volt az utolsó csepp, és emiatt döntöttem úgy, hogy posztírásra adom a fejem.
Belelapoztam a Gyermek- és ifjúsági irodalom jelöltjeinek listájába, és sokkolt, amit láttam. Előre szólok, amit most írni fogok, nem a jelöltek ellen szól - sokkal inkább azzal van problémám, amit nem látok a listán.
Bizonyos szinten elfogult vagyok a kérdésben, mert nyilván nekem is megvan a magam preferenciája, DE!
Az, hogy egy könyv kétszer is belefért a listába, bár kissé meglepő, de oké, fogadjuk el, hogy a filmes borítós és az eredeti borítós kiadást kettőként kezelik - igaz, ez nem szerencsés, az adott címre nézve sem igazságos, hogy a kétféle kiadás megosztja a szavazatokat. Arról nem is beszélve, hogy a kétféle külső ellenére ez attól még egy cím, és foglalja a helyet mások elől.
De mondom, ez még semmi...
Lapozzatok vissza a Moly pipáló rovatban - itt hétről hétre folyamatosan közvetítettem, melyek voltak a hét legolvasottabb könyvei Molyon. Ha valami, azt hiszem, ez jó mérőszám arról, hogy mit olvasnak a könyvszerető emberek. Nyilván egy statisztika sem lehet kizárólagos, hiszen nem mindenki aktív Molyfelhasználó, de ha vizsgálni akarjuk a hazai képet, azért ez valamit elmond.
Épp ennek a tükrében - megspékelve azzal, amit bloggerként és magánemberként egyaránt látok - nevetséges, hogy - tessék kapaszkodni - a "legjobb" 85 Gyermek- és ifjúsági és a "legjobb" 52 Szórakoztató könyv közé nem fért be csak egyetlen Könyvmolyképző kötet (a Zizi naplója új része), és egyetlen könyv sem a Maxim és a WOW kiadó kínálatából, de még csak a Twister Média tavaly nagy sikert aratott két ifjúsági könyve, a Hó, mint hamu és a Jók és Rosszak Iskolája sem, és Főnix Könyvműhely könyvet sem láttam...
Miközben azt hiszem, nem csak az elfogultság szól belőlem, amikor azt mondom, hogy a Maxim és a Könyvmolyképző igenis vezetőnek számítanak az ifjúsági irodalom területén. Nem hiszem, hogy lehet úgy beszélni ifjúsági regényekről, hogy ne kerüljön elő a Vörös pöttyös vagy a Dream válogatás sorozat példaként.
Pedig amit írtam, az igaz: egyetlen könyvük sem fért fel a toplistára. Nincs David Levithan, nincs Cassandra Clare, nincs Jennifer L. Armentrout, nincs Jennifer Niven, nincs még Böszörményi Gyula(!!!) sem, gyerekkönyveknél pedig példának okáért Csukás István!
És akkor ehhez képest az ember ránéz a Moly legolvasottabb könyveinek listájára, és döbbenten látja, hogy egymást érik az Aranykönyv szavazásban mellőzött könyvek a toplistán. Silber, Cinder és Ella, A fiúknak, akiket valaha szerettem, Életem a szomszédban, Oblivion, Lélekvesztők, Edenbrooke, A Rudnay-gyilkosságok, Apa, randizhatok egy lovaggal? Hogy csak néhányat említsek a Moly toplistájáról, amelyek NINCSENEK JELÖLVE, pedig tavaly kerültek a boltokba.
Na ezek után mondja azt nekem valaki, hogy ez egy igazságos és reális képet adó közönségszavazás lesz arról, melyek a legnépszerűbb könyvek hazánkban. Mert még valakit nagyon ki találok röhögni, és még az a jobbik eset, ha röhögök - mert akkor az legalább azt jelenti, hogy a jelenlegi dührohamom csillapodott.
Hm... belegondolva, április 1-jétől tart a szavazás. Lehetséges, hogy csak valami áprilisi tréfa? Mert akkor elég rossz vicc volt...
Hm... belegondolva, április 1-jétől tart a szavazás. Lehetséges, hogy csak valami áprilisi tréfa? Mert akkor elég rossz vicc volt...
