Érdekes olvasmány volt
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanA blogturnéról
A díjnyertes Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában végre Magyarországra is megérkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
Természetesen mi sem hagyhattuk ki a történetet, november 20-tól 5 állomáson keresztül kalandozik a Blogturné Klub Aristotle-lel és Dantéval.
Tartsatok velünk Ti is, és ha ügyesen játszotok, a könyv három példányának egyikét is megnyerhetitek!
![]()
Eredeti cím: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384
Fordító: Benedek Dorottya
ISBN: 9789633993255
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (4,32)
Megrendelési link
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében –,.
„Az identitás és a szexualitás finom, őszinte felfedezése és egy szenvedélyes emlékeztető, hogy a szeretetnek – legyen az családi vagy szerelem – nyíltnak, szabadnak és szégyen nélkülinek kell maradnia.” (Publishers Weekly)
„Észre sem vettem, mennyire szerettem ezt a könyvet, amíg vége nem lett. Olyan gyorsan haladtam vele, hogy fel sem tűnt, milyen gyönyörű és milyen jó érzéssel tölt el. Ez abszolút egy új kedvencem. Alig várom, hogy újraolvassam.” (Ariel, goodreads)
Az első mondat:
"Egyik nyári éjjelen úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, a világ más lesz, mire felébredek."
Véleményem
Ó, mióta vártam én már, hogy ez a könyv megjelenjen magyarul. Évek óta szemezek vele, rengeteg jót hallottam róla, újra meg újra belefutottam, és csorgattam a nyálam a gyönyörű borítójára. Az angolul olvasásig azonban nem jutottam el. Viszont azt a boldogságot, amikor megláttam, hogy jön magyarul!
Amit előre szeretnék tisztázni: ebben a könyvben fontos szerep jut az igaz barátságnak, önmagunk elfogadásának, és amiért rögtön az elején szerettem volna kiemelni, az LMBT vonalnak, azaz kapunk melegszálat - és igen komolyan érintjük a coming out témáját. És akkor itt rögtön vissza is kanyarodhatunk az önmagunk elfogadása témához.
Aristotle valahogy mindig kívülálló volt. Nem voltak igazán közeli barátai, a testvérei annyival idősebbek nála, hogy szinte inkább szülőként tekintettek rá, nem öccsükként. Ráadásul úgy érzi, valami mindig hiányzott belőle - szépen lassan meg is tudjuk, hogy ez a valami, amit képtelen feldolgozni, bátyjának elvesztése. Mert a bátyja hiába él - egy bizonyos okból a család úgy tesz, mintha nem is létezett volna. Nem lehet róla még beszélni se. Ez viszont Aristotle-t nagyon megviseli. Ahogyan az, hogy az életében jelenlévő másik férfival sem tud mit kezdeni - apja katona volt, és miután hazatért a háborúból, már nem volt ugyanolyan. Aristotle soha nem ismerhette az édesapját, aki állítólag nyílt és barátságos volt, ő ugyanis akkor még nem élt. Viszont ottmaradt egy apával, aki alig beszél vele, akinek nincs egy jó szava, aki reggel elmegy dolgozni, este hazajön, és szinte olyan, mintha nem is lenne. Vagy talán még rosszabb, mert a jelenléte sötét árnyékként borul Aristotle életére. Egyszerűen nem érti a családját, folyamatos hiányérzete van.
![]()
Aztán egy nap megismeri Dantét. Dante mintha az ő szöges ellentéte lenne. Vidám és barátságos, rettentő könnyedén ismerkedik, nagyon közel áll a szüleihez és úgy egészében tökéletesnek tűnik. De hiába ennyire mások, valami mégis rögtön összeköti őket. Pillanatok alatt válnak elválaszthatatlan barátokká, mindkettejük számára ez az első igaz barátság. Egy nyár elég ahhoz, hogy el se tudják képzelni egymás nélkül az életüket.
Aki arra számít, hogy ez egy habkönnyű történet lesz, az csalódni fog. Aristotle élete egyáltalán nem könnyű, és sokszor félelmetes elmerülni a gondolataiban. Nagyon másként látja a világot, és számomra sokszor elég fájdalmas is volt nézni, hogy mennyire magányos és számkivetett lehet egy fiatal srác a saját életében. És az a legnehezebb a történetben, hogy valójában hibáztatni se tudtam senkit ezért az állapotért. Megértettem, miért próbálnak úgy tenni, mintha a legidősebb gyerek nem is létezett volna. Megértettem, miért nem tud vidám, mosolygós édesapa lenni a volt katona. Azt is megértettem, hogy miért nem ismerkedik könnyebben Aristotle, miért nem engedi el magát igazán soha, miért sopánkodik annyit az életen. És nagyon megértettem, miért küzd annyira saját magával és önmaga elfogadásával.
Eközben ott van Dante, és nagyon örültem, hogy annak ellenére, hogy ő képviseli a fényt a sztoriban, ő sem hibátlan, és az ő élete sem tökéletes. Danténak is megvannak a maga gondjai, és pont ettől lett életszerű a történet. Mert az élet ilyen - még amikor egy gyönyörű barátság, egy gyönyörű kapcsolat története bontakozik is ki, akkor is lesznek problémák és nehézségek, akadályok, amiket le kell küzdeni.
De minden problémával együtt is Dante és Aristotle kapcsolata szívet melengető. Sokszor megmosolyogtattak, néha megnevettetek, és nagyon sokszor elérték, hogy elmerengjek az életen, a családon, a magányon... Köszönet érte! (Ó, és Dante! Innen üzenem, imádom, milyen szabadszájú vagy a leveleidben!)
Ó, és hadd emeljek ki még két szereplőt, akikért odavoltam. Dante szülei díjat érdemelnének. Komolyan mondom, mindkettőjüket imádtam, bár az apukát talán egy kicsit jobban. Külön-külön és együtt is végtelenül kedvesek és szeretnivalóak.
Amikor elhatároztam, hogy ezt a könyvet olvasnom kell, nem feltétlenül erre számítottam. De egyáltalán nem bántam meg, hogy kampányoltam érte, gyönyörű és tanulságos történet, sokkal mélyebb a standard YA sztoriknál. Örülök, hogy olvashattam. Csak úúúgy olvastam volna még egy fejezettel tovább. A lezárás nekem kicsit gyors volt. Na mindegy, majd továbbképzelem...
AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Blogturné extra - Interjú a szerzővel
Mi inspirált az Aristotle és Dante megírására? 15 éve voltam házas, de 54 évesen kellett igazán megküzdenem a saját szexualitásommal. Az egyik olyan dolog, amit fel kellett dolgoznom, hogy fiúként szexuálisan bántalmaztak. Nem mintha nem emlékeztem volna rá, de nem akartam rá gondolni. A gondolat, hogy együtt legyek egy férfival, nem vonzott, és sok terápiába és időbe került, míg sikerült dűlőre jutnom az életemmel és önmagammal.
Úgyhogy arra gondoltam, hogy írok egy meleg témájú könyvet, hogy akarok írni egy könyvet egy fiatal srácról, aki nem igazán van tisztában vele, hogy meleg. Úgy értem, Ari tényleg nem tud róla. Ez a téma - mi tud akkor? Úgyhogy megteremtett ezt a helyzetet, elgondolkoztam, milyen nevet adnék nekik, és imádom a Dante nevet, rendszeresen tanítom a Pokol című művét. És az "Ari" nem ritka a latinók között. Úgyhogy elkezdtem megírni ezt a sztorit, és nem akartam a jelenkorba helyezni, mert azt hiszem, ma már egyszerűbb a srácoknak felvállalni, hogy melegek. Az 1980-as években szerintem nem volt ilyen könnyű, és azt sem akartam, hogy ez az egész sms-ezős dolog benne legyen a könyvben.
És leginkább arról a kapcsolatról akartam írni, ami Ari és az édesanyja között van.
Hogyan befolyásolták a tapasztalataid a történetet?
Kétféle nagyon különböző mexikói-amerikai családot akartam megmutatni. Vannak családok, akiket ismerek - munkásosztályból származó családok, mint amilyen Arié is, és vannak képzett mexikói-amerikai családok, ez nem valamiféle ritka jelenség. Vannak ilyen családok, és őket nem nagyon ábrázolják a művekben. Sok anti-mexikói beszédet hallani, miszerint mi illegálisan vagyunk itt, mind friss bevándorlók. De ez nem igaz. Meg akartam mutatni egy normális mexikói-amerikai családot - akik nagyon is amerikaiak. Akartam, hogy meglegyen a kontraszt, mert szerettem volna, ha az olvasók tudják, hogy a mexikói-amerikai családok nagyon különbözőek ebben az országban. De szerettem volna azt is, hogy valóságosnak hasson. Ők valódi emberek. Mindkét anyukába igazán beleszerettem. Mindig beleszeretek a saját szereplőimbe, de ilyen nőket ismerek is. Szeretik a fiaiakat, és csak azért, mert nem mindig okosan szeretik őket, az nem jelenti azt, hogy nem is szeretnek. Ari édesanyja nagyon szeretetteljes, de közben nagyon irányítani akar - szeretve, de attól az irányítás az irányítás.
Tudatos döntés volt, hogy ennyi a történetben a gondoskodó felnőtt?
Úgy gondolom, hogy a fiatal férfiaknak szükségük van apafigurákra. Így vagy úgy rájuk találnak, és remélhetőleg nem szenvednek meg érte. Sok olyan fiatal férfinak voltam a mentora, akiknek az apjukkal borzalmas kapcsolatuk volt, és én valamiféle beugró voltam, még ha csak egy akadémiai is. De nagy megtiszteltetsé, hogy az életük része lehetettem, és ez befolyásolja az írásomat is.
Talán túl sok fiatal felnőtt regény szól olyan tinikről, akiket egy világ választ el a szüleiktől, sok tini számára ez nem így van. És a mexikói-amerikai családokban a tiniknek jó szüleik vannak - nem igaz, hogy kiközösítenek, ha meleg vagy. Sok latin családban igaz, de sokban nem az. A regényeim mind kemények. Most valami lágyabbat akartam írni. Részben azért, mert kifejezetten szentimentális vagyok, és ezt a munkáimból nem éreznéd. És félek, hogy szentimentálisnak könyvelnek el, és féltem, hogy ez a regény is az lesz, de úgy gondoltam, meg tudom csinálni. Elérhetem, hogy valóságosnak érződjön, elérhetem, hogy a karakterek valóságosnak érződjenek. Számomra ez volt a dolog nehéz része. Szerintem sikerült.
Nyereményjáték
Aristotle és Dante szülei nem aprózták el, amikor furcsa nevet kellett keresniük fiuk számára. A könyvben az is kiderül, hogy a filozófia talán nem is olyan megvetendő dolog, hisz mint tudjuk, olvasni és gondolkodni jó!
Ezúttal a nevek ihlették a feladatot: minden állomáson megtaláljátok egy híres görög filozófus egy-egy mondatát, valamint az általunk választott bölcsekről készített egy-egy szobor fotóját. A feladat az, hogy a híres mondatot összepárosítsátok a filozófusa képével!
A könnyebbség kedvéért minden kép kap egy betűt, és minden idézet kap egy számot (az állomások sorrendjének megfelelően az ABC szerint, illetve a számok növekvő sorrendben), így a Rafflecopter doboz soraiba elég annyit írni: pl. 1D vagy D1 - mindkét verziót elfogadjuk, és a válaszokat tetszőleges sorba írhatjátok a dobozban, itt most nem számít a sorrend, csak hogy a párok rendben legyenek.
Például ha az első állomás idézete az, hogy “A kocka el van vetve.”, a negyedik állomáson pedig megtaláljátok Julius Caesar képét, akkor a helyes válasz, amit várnánk, ez lenne: 1D
(Persze tudjuk, hogy Caesar nem görög filozófus, csak példa volt. :P)
Érdemes kutakodni, hiszen a helyes megfejtők közül három szerencsés a könyv egy példányával gazdagodik! :)
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!
2. idézet:
„A kő az arany próbája, az arany az emberé.”
![]() |
| B kép |
a Rafflecopter giveawayA turné menetrendje
11/22 Deszy könyvajánlója
11/24 Angelika blogja
11/26 Media Addict
11/28 Letehetetlen
