Quantcast
Channel: Deszy könyvajánlója – Könyves blog
Viewing all 9125 articles
Browse latest View live

"Moziztam" - Shadowhunters 1x03

$
0
0
Sziasztok!

Megint Shadowhunterst néztem, és gondoltam, mesélek róla - akadt is korábban, aki kérdezte, minden részről írok-e, hát legyen.

Vigyázat! Spoileres a harmadik epizódra nézve!

Szóval az előző részben ott hagytuk szereplőinket a trutyiban, Simont elvitték a vámpírok, cserébe a Kehely kell nekik. Ahogy a rész elején Clary szépen össze is foglalja: Simont is és az anyját is csak a Kehellyel szerezheti vissza, valakit mindenképpen elveszít. (Mondjuk azzal a problémával nem számol, hogy fogalma sincs, hol a Kehely, de ez részletkérdés.) Mindenesetre persze a megoldás egy öngyilkos mentőakció, amibe a kis csapat minden tagja beledolgozik, ki-ki mivel. 




És akkor ezzel bele is vágnék az egyik nagy problémámba, ami csak félig új az előző részekhez képest. Ugyanis az egy dolog, hogy Izzy a női bájaival szerez információkat, de most már eljutottunk oda, hogy Clary is. És félreértés ne essék, Clary szerintem még ebben a részben volt eddig a legelviselhetőbb - végre mutatott valamit nyavalygáson kívül, és kezébe vette a dolgokat. Érezni lehetett, mennyire meg akarja menteni Simont, és tényleg harcolt is. Bravó, tetszik. Csak miért volt szükség arra, hogy mindkét csaj bevesse "női csáberejét" azért, hogy valami legyen? Ne mondja nekem senki, hogy Jace nem talál ki jobb módszert annál, mint hogy Clary flörtöljön a pasival? Most komolyan? Ráadásul Clary, akinek a természetéhez ez abszolút nem illik, már másodszor játssza ezt el. (Emlékeztek, a Pandemonium különtermébe pont ugyanígy ment be?) 
Izzy viszont... Te jó ég. Ha előzőleg azt írtam, hogy Izzyből egy ribancot csináltak, akkor az most hangsúlyozottan igaz. Na nem azért, mert lefekszik pasikkal, félre ne értsetek. De ahogy mindez tálalva van! Információszerzésért, mint egy hivatásos - és még meg is jegyzi, hogy keményen megdolgozott az infóért. És persze feltétlenül szükség volt az ágyon fehérneműben ide-oda vonagló (na jó, azért ez a szóválasztás azért talán sok) látványára, hogy teljes legyen a sorozat.




Szóval nem, ez nagyon nem tetszett. 

Aztán ha már szóba került az, hogy Jace flörtölni küldi Claryt... Nos, Jace-szel alapvető problémáim vannak. Nem mondom, hogy rossz, mert ha nem ismerném Jace-t, nem hiszem, hogy bármi bajom lenne vele azon kívül, hogy bár főszereplőnek kéne lennie, kb. mindkét másik srácot erősebb karakternek érzem - Alecet és Simont is. Na de Jace annyira, de annyira nem Jace! Vannak elejtett mondatai, amikkel arra a Jace-re akarnak visszautalni, akit a könyvben ismerünk, de ez a Jace max. súrolni tudja azt a szarkasztikus, egoista Jace-t, akit a könyvben kaptunk. Nem olyan kiemelkedően tehetséges Árnyvadász, legalábbis ennek semmi különösebb jelét nem látjuk. Nem olyan jók a beszólásai, már csak azért sem, mert Alec, Simon és Izzy is viccesebb beszólásokat kapnak, így ha Jace el is ejt egy-két ilyet, már szinte fel se tűnik - miközben alapvetően ez az ő személyiségjegye lenne. Emellett valahogy... túlságosan szimpatikus. Jace-t azzal együtt lehet imádni a könyvben, hogy egyébként ha szembejönne az utcán, valószínűleg erős lenne a késztetés, hogy két perc után lekeverj neki egyet. Dominic Sherwood Jace-énél ezt nem érzem - túlságosan ölelgetnivaló, még akkor is, amikor épp határozott. (És megint csak, főleg Alec mellett, aki sokkal jobban hozza azt, amit amúgy Jace-nek kéne.)

Egyébként hogy valami jót is mondjak, az Alec-Jace parabatai kapcsolat még mindig nagyon tetszik, és örülök, hogy ténylegesen beszélnek róla - bár valóban átérezni a csak tévésorozatot nézők valószínűleg nem fogják, ahhoz több példa és több sztori kéne, amire valószínűleg nincs idő a sorozatban sem. Meglátjuk. 

Clary és Simon kapcsolata még mindig nagyon jól működik, Claryből sikeresen árad a "mindennél jobban szeretlek"életérzés, Simon oldalán meg megvan a "de" rész, amikor szegénykém puffan - a friend-zoned tipikus példája, és nagyon jól hozza is. Ó, mekkora koppanás volt - a mennyből a földre, mindenféle szempontból.

A Clary-Jace szállal még mindig az a bajom, hogy sok jelenetbe bele van erőltetve a kötelező kémia, amit egyébként természetes módon nem érzek a szereplők között. Mondjuk legalább ebben a részben volt néhány normális jelenetük is. Sokkal jobb lenne csak egyszerűen hagyni őket beszélgetni, és nem betolni ezt a "bámuljuk egymást szexin" dolgot mindenhová.

Viszont bármennyire akartam, nem tudtam megbékélni a DuMort jelenetekkel. Egyrészt nem igazán értem, miért kellett ilyen csókolózós-szexuális jelenetet összehozni Simonnak, abszolút felesleges volt. (Illetve azért felmerült bennem, hogy mekkora erővel kellett volna Simonnak harapnia, hogy ott vér fakadjon? Ehhez képest látszólag épp csak simogatott a szájával. No mindegy.) Aztán nem értem, miért nem Raphael vére került a szervezetébe? Kulcsszál lenne az a kapcsolat, ami Simon és Raphael között fennáll, ehhez képest most Camille vére folyik az ereiben. Oké, behozták Camille-t már most, ez van, tulajdonképpen túl sok vizet nem zavar ez a változtatás. De a Raphaeles változtatást nem értem, főleg így, hogy az ő szálán behoztak valami különlegességet - azzal kapcsolatban, ahogy Raphael az Árnyvilág politikai csatározásaihoz áll, ez nagyon raphaeles volt. És még egy gondolat Raphaelről: hogy lett ennyire gagyi a sminkje? Senki nem vette észre, hogy nagyon-nagyon gáz és hiteltelen? Lesír róla, hogy lemosható, mintha csak Halloween bálba készülne. (Mondjuk némelyik díszlet is elég szegényes volt... Pl. Simon cellája. Vártam, mikor dől ki a fal, amit döngetett az öklével.) Ó, és ha már vámpírok. Miért vannak karmaik? De most komolyan? És mióta tudnak megdermeszteni valakit egy csettintésre?

És Camille. Korábban már sokat problémáztam rajta, hogy Camille színesbőrű, ugyanis ez Camille történetével összeférhetetlen. (Francia nemeskisasszony volt, szóval nem a rasszizmus beszél belőlem, pusztán a történelmi hűség.) Nos, a magyarázat megszületett: valószínűleg nem sokat kapunk ebből a történetből. Camille-t a kiszámított hidegség, a ravaszság és sok-sok éves tapasztalat teszi azzá, aki. Sugárzik belőle, hogy mindenki felett áll a ranglétrán, igazi nemes hölgy - még vámpír formájában is. Na, ez az, ami itt nincs meg. Sikerült ledegradálni egy nővé, aki mást se akar, mint smárolni a mondénnal, akit egyébként lenéz. Hogy Ti se értitek, hogy miért? Akkor jó. (És észrevettétek, hogy ő a harmadik női szereplő, aki ebben a részben szexuális tárggyá lett degradálva? Csak kérdezem...)




Na de akkor vissza az akcióra! Megint csak vannak dolgok, amiket nem értek. Tekintsünk el attól, hogy a természetfeletti halállal kapcsolatos effektek nagyon gagyik, de épp egy nagy akciójelenetet vártam volna. Úgy értem... négy fiatal betör a vámpírok központjába. Ne már, hogy 2 perc alatt gond nélkül letudjuk! A könyvben erre volt megoldás, hogy jöttek a farkasok. Itt meg csak... hirtelen megjelent Alec és Izzy, és fogalmunk sincs, mi történt pontosan a 2 egész vámpír meggyilkolása és aközött, hogy Jace-ékhez érnek. Csak bennem maradtak sűrű kérdőjelek? Ott egy egész kemény akciónak kellett volna lemennie, de nem láttunk belőle semmit, és ez különösen gáz úgy, hogy nem igazán hihető, hogy 2 Árnyvadász egymaga kinyírt annyi vámpírt, amennyit láttunk. (Ami egyébként a New York-i központhoz mérten még kevésnek is tűnik.) Mit csináltak azok ketten? Hogy tudták egyetlen karcolás nélkül megúszni? Komolyan kinyírtak mindenkit ketten? 
Szóval nem csak az akció hiányzott nagyon, amire végre lett volna lehetőség, hanem a logikusság is.
(Azért pirospont Clarynek, az tetszett, hogy csinál valamit végre. És egyébként határozottan ebben a részben nézett ki eddig a legjobban, mondjuk leszámítva azt a jelenetet, amikor négyen vonulnak, mert ott nem tudtam nem azt bámulni, hogy milyen vékonyak a lábai.)




Még néhány logikai kérdés: Alecék félnek, hogy nem fognak tudni fegyvert kicsempészni az Intézetből, mert észreveszik. Két kérdés: előzőleg, amikor magánakcióban elindultak a Klávé engedélye nélkül a Csontvárosba, miért nem szólt senki? A másik pedig hogy mégis ki vonná őket kérdőre, amikor már napok óta magánakcióznak, és a kutya se bagózik rájuk? Úgy értem, futkosnak a háttérben statiszták, de eddig egyetlen épkézláb felnőttel sem találkoztunk az Intézetben. (Hodge kivételével, aki kb. leszarja, hogy mit csinálnak. Meg egyébként is vicces, hogy kb. bármikor beszélni kezd, nem tudja befejezni a mondatait, mert jön az átok. Azt hinnénk, ha már 18 éve küzd ezzel, akkor rájött, hogy standard ne mondja ki, hogy Valentine, hanem kapásból helyettesíti mondjuk a szörnyeteg szóval, ahogy másodszorra tette is. Mondjuk ettől még tűnjön fel jó sokszor, mert öröm csak ránézni is.) 
Aztán Clary feltette a millió dolláros kérdést. Miért van az a rengeteg számítógép meg monitor az Intézetben, ha semmire se tudják használni? 
Honnan tudta Camille, hogy Magnus törölte Clary emlékeit? Más boszorkánymester nincs, aki ilyet tud csinálni? 
Hogy a fenébe tud átlőni Alec egy falat nyíllal? Mármint... értem én, hogy megerősítik a rúnák a cuccot, na de azért mégis. Miért nem tudnak rögtön repülni és lézert lőni a szemükkel? És miért csak akkor jutott eszébe? Ennyi erővel kilőhették volna az épület összes falát, probléma megoldva, vámpírok elégve.
(Ja, és másnak is feltűnt, hogy kb. 3-4 nyilat vesz magához - ennyivel indul egy egész vámpírhorda ellen, most komoly?)

Ó, és a nagy kérdés, ami visszatér. A Kehely kell mindenkinek, mert nem csak Árnyvadászokat lehet vele létrehozni, hanem irányítani a démonokat is. Ez persze magyarázat arra, hogy miért akarja mindenki a Kelyhet, viszont a világépítés szempontjából rohadt logikátlan. Kb. 20 évvel ezelőttig elvileg a Klávénál volt a Kehely. Ha tudták irányítani a démonokat az Árnyvadászok, akkor miért küzdenek velük már több száz éve, miért haltak meg annyian az ellenük folytatott csatában? 

Jaj, és nem logikai kérdés, de hová tűnt Luke? Az egy dolog, hogy kiírták a vérfarkasokat a DuMort jelenetből (ja, amúgy cselesen nagy M-mel középen, mert az amcsik talán nem értik meg a poént, ha nincs külön kiemelve?), de Luke eddig mindkét résznek szerves része volt, most meg csak úgy... eltűnt. Szóval még mindig nem értem, miért lett belőle rendőr, ha 3 rész alatt nem csinált még annyit se, mint a könyvben.

Amit szerettem: Clary miniharcjelenetei, hogy kaptunk repülő motort, a parabatai magyarázat, hogy Alec tényleg nyilaz, a kis utalások Alec nemi irányultságára, ó, és a rúnarajzolás Claryre! Na, az a megoldás tetszik a sorozatban, ahogy a rúnákat rajzolják, és kifejezetten tetszik, hogy látszott Claryn, fáj neki. 




És a legjobb ebben a részben, ami miatt minden hibája ellenére még mindig kevesebbszer hördültem fel és röhögtem kínomban, hiába a változások és logikátlanságok, az az, hogy nem volt Csernobil. El se hiszitek, milyen megkönnyebbülés volt!

Talán ezért is éreztem úgy, hogy egyébként minden hibája, hiányossága és logikátlansága ellenére az eddigi legnézhetőbb rész volt. Bár ez még nem jelenti azt, hogy el voltam tőle ájulva.

Mégis könyv lesz a Harry Potter színdarabból?

$
0
0
A Harry Potter színdarab, a The Cursed Child előkészületei már nagyban zajlanak. Korábban már írtam róla, hogy a történet tizenkilenc évvel a Harry Potter vége után játszódik, a főszereplője pedig Albus Perselus, a legkisebb Potter csemete lesz - emlékeztek, ő az a bizonyos, aki a Tizenkilenc évvel később fejezetben épp útnak indul Roxfortba, és azon stresszel, melyik házba osztja majd vajon a Teszlek Süveg. 
  
Azóta a szereposztás is elkezdődött, a nagy triót alakító színészek már meg is vannak, és elég nagy port is kavart, hogy Hermione színesbőrű lesz a feldolgozásban. 

Már amikor először szóba került, hogy érkezik a színdarab, felmerült, hogy könyv vajon lesz-e belőle. Mivel a darabot egyelőre csak Londonban játsszák majd (júliustól, két felvonásban a West-Enden), sok rajongó nehezményezte, hogy a nem brit Potterheadekkel szemben nem igazságos az eljárás. Persze a The Cursed Child nem közvetlen folytatása a Harry Potternek, mégis csak a következő generációról szól, ilyen formán várható, hogy olyasmik is kiderülnek majd belőle szeretett szereplőinkről, amikről eddig nem tudhattunk. És persze felmerült az is, hogy ez az egész csak egy újabb lehúzás, "úgyis lesz könyv is, hogy még több pénz legyen belőle".



A kérdés azonban most megint előkerült, és úgy tűnik, egyre közelebb kerülünk a válaszhoz. A The Rowling Library információi szerint legalább két kiadó próbált lecsapni a könyves jogokra. Ha abból indulunk, hogy Rowling neve is benne van a dologban, ÉS még Harry Potter érdekeltségű is a történet, akkor nagy rá az esély, hogy kettőnél sokkal több kiadó érdeklődött már. A két kiadó kiléte egyelőre rejtély, külön kérésre nem árulhatták el.

A dolgot kicsit bonyolítja, hogy a színdarab szerzője valójában nem Rowling, hanem Jack Thorne - de persze ettől Rowling még társszerző (ő adta a karaktereket és konzultált is a színdarab készítőivel), és ha az ő neve benne van, akár társszerzőként, akár nem, az mindenképp nagy pénzt jelent. Azt, hogy Rowling a társszerző, így természetesen a könyves tárgyalásoknál is figyelembe veszik mindkét oldalon.

Én mindenesetre nagyon örülnék egy ilyen könyvnek, akár lehúzás, akár nem. Gyanítom, a színházi előadást előbb-utóbb viszont láthatjuk majd moziban, de az olvasási élmény mégis más - még ha dráma formájában kapjuk is meg a történetet, és nem regényben.

Moziztam! - Egy Büszkeség és balítélet feldolgozás, amit még nem láttál!

$
0
0
Sziasztok!

A napokban teljesen gyanútlanul böngésztem a Youtube-on, amikor is szembejöttem velem egy videó, a következő címmel: Unleashing Mr. Darcy. Nyilván Austen-rajongóként rögtön rákattintottam, és rá kellett jönnöm, hogy ez bizony egy újabb Büszkeség és balítélet feldolgozás. 

Mr. Darcy és Elizabeth tánca a bálban


A felismerés már csak azért is meglepő volt, mert bizonyos időközönként direkt megnézem Jane Austen IMDb adatlapját, hátha készülőben van valami kecsegtető feldolgozás, de ezt a filmet bizony nem találtam ott sem. Aztán rájöttem a megoldásra, hogy lehet kijátszani, hogy Jane Austen is szerzőként legyen a filmnél. Az Unleashing Mr. Darcy egy publikált Büszkeség és balítélet fanfiction adaptációja, amit Teri Wilson írt. Mivel Jane Austen könyvei után már nem kell jogdíjakat fizetni, ezért bárki szabadon hozzányúlhat a történetéhez és a karaktereihez - így született még például a zombis verzió is, és a rengeteg folytatás, amikkel nyomtatásban is találkozni, magyarul is. 

Az anya barátnője, illetve Jane és Lizzie


Persze túl sok reményt nem fűztem hozzá, mert az esetek többségében a modern verziók nem sikerülnek túl jól, ez ráadásul egy alacsony költségvetésű Hallmark film. (Egyébként ez nagyon érződött is rajta.) 

Mindenesetre egyébként elég szabadon kezelte a történet mind a karaktereket, mind a cselekményt. Lizzie tanárnő, aki hobbi szinten a kutyáját versenyezteti kiállításokon. Itt találkozik először Darcyval, aki a bíró a versenyen. Miután egy igazságtalanság miatt Lizzie-t elbocsátják az állásából, hivatásszerűen kezd foglalkozni a kutyákkal, így lépten-nyomon Darcyba ütközik, nem is beszélve arról, hogy a szomszédja is ő lesz. Lizzie rokonai, barátai azon munkálkodnak, hogy összehozzák őket, eközben pedig Darcy nagynénje és legjobb barátja húga mindent megtesznek, hogy Darcy utóbbi kezét kérje meg, hiszen ő szintén a felsőbb osztály tagja. 

Lizzie és Mr. Darcy egy kutyashown


Néhány változás az eredetihez képest: Elizabethnek csak egy nővére van, Jane, Darcy nagynénje nem a saját lányával, hanem Bingley húgával akarja összehozni őt, Mr. Wickham nem létezik, ennek megfelelően pedig kicsit más a bonyodalom is... 

Caroline Bingley és "Lady Catherine"


Összességében inkább csak merített az eredetiből, és nyomokban itt-ott egy-egy mondatban és jelenetben (meg persze a nevekben) fedezni fel a Büszkeség és balítéletet. Példuál a Colin Firth-féle tóból kimászós jelenetnek elkészült a modern változata. 
Ezenkívül pedig Darcy és Elizabeth viszonyában, ez utóbbi viszont nem teljesen olyan, mint az eredetiben. Azt kell mondanom, ez a Darcy messze nem tűnik olyan gőgösnek, mint a klasszikus, sőt... Tulajdonképpen inkább Lizzie a sznob, ő szólogat be Darcynak, sokszor akár ok nélkül. Viszont Darcynál már a kezdetektől egyértelmű, hogy tetszik neki a lány, még ha egyszer-kétszer be is szól neki az elején. 

A befejezéssel nem voltam teljesen elégedett, összességében azonban egyszer nézős limonádénak nem volt rossz. 

És akkor az a bizonyos előzetes:

Philippa Gregory: Viharfelhők {Értékelés + Nyereményjáték}

$
0
0

Többet szerettem volna

Philippa Gregory: Viharfelhők

A blogturnéról




Philippa Gregory young adult sorozata visszatér! Luca, Isolde, Freize, Ishraq és Peter folytatják utazásukat, és velük tart a Blogturné Klub három bloggere is. Csatlakozzatok hozzánk Ti is január 28-a és február 1-je között, és ha ügyesen kalandoztok a rejtélyek világában, a könyv két példányának egyiket is megnyerhetitek!




Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: Stormbringers
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 318
Fordító: Hordós Marianna
ISBN: 9789632664187
Sorozat: A Sötétség Rendje 2.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,43)
Megrendelési link
Folytatódnak A Sötétség Rendjében megismert Luca, Freize, Isolde és Ishraq kalandjai Itália útjain. A Rend megbízásából tovább kutatják a közelgő világvége jeleit, Isolde pedig atyai öröksége visszaszerzésére törekszik. A parancs ezúttal Dalmáciába szólítja őket. Az apró Piccolo faluban, ahol hajóra szállnának, hatalmas gyerekseregbe ütköznek, melynek vezetője magasztos céllal a Szentföldre, Jeruzsálembe készül. Valóságos látnok vagy próféta ő, aki látja a világvégét, és csodát jövendöl. Luca és Freize a Rend nagymesterének engedélyével csatlakozik a zarándoklathoz, nyomukban Isolde és a kétkedő Ishraq. Kételyük maradéka is eloszlik, amikor a megjósolt csoda a szemük láttára valóra válik. A mezítlábas gyerekhad és a falu népe ujjong és imádkozik. Ám a látóhatáron fenyegető veszély jelenik meg, és rémisztő sebességgel közelít a part felé. A világvége jele volna? Netán a Sátán műve? Lucára és társaira vár a feladat, hogy megtalálják a rejtély magyarázatát.
Philippa Gregory nagy sikerű ifjúsági sorozatában a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Az első mondat:


"Mindenki megtalálta a Pescarába vezető, szekerek vájta csapáson poroszkáló öt lovast."

Véleményem


Kíváncsian vártam Philippa Gregory YA sorozatának második részét, mert bár nem volt tökéletes az első, magát az ötletet imádtam, volt kikért szurkolnom és kiket szeretnem. És viszonylag ritka a YA kategóriában belül az olyan történetek sora, amik történelmi környezetben játszódnak, és most itt nem a kitalált, középkorias jellegű fantasyvilágokra gondolok. Mivel szeretem a történelmet, ez a sorozat nálam feltétlenül listás volt még úgy is, hogy nyilvánvalóan a főszereplő karakterek és maga a cselekmény pusztán a fikció műve. 

Az első részben rengeteg esemény történt, nyakunkba kaptunk egy óriási rejtélyt, ráadásul úgy hagytuk ott a szereplőket, hogy elindultak Vladhoz - igen, ahhoz a Vladhoz. Határozottan kecsegtető volt, de sajnos azt kell mondanom, összességében az első részt jobban szerettem. Ha az első részben az volt a gondom, hogy túl sok minden történt, hogy furcsa volt egyik kisebb rejtélyről a másikra ugrani, akkor itt ennek pont az ellenkezője. Itt nem kapunk kisebb rejtélyeket, nagyjából helyben is maradunk az egész történetben, és egy szálon fut a cselekmény is. Viszont pont ettől kicsit lassúvá és unalmassá vált. 

Még mindig akadtak korabeli történelmi tények... hm, nem is tények, ez nem jó kifejezés. Inkább a mindennapi élettel kapcsolatos érdekességek, amelyeket nagyon szerettem, és kétségtelenül jól jelenítette meg az írónő a korabeli szereplők gondolat-, hit- és szokásvilágát is. Ám bármennyire érdekes is volt a szereplők belső vívódása és érzelmeinek alakulása, sajnos ez a cselekmény rovására ment. Hiányzott az igazi akció, a krimiszál és ezzel a nagy rejtélymegoldogatás korabeli kútfővel. Kaptunk belőle valamennyit, de kevés volt számomra. Mi tudjuk, amit ők nem tudnak, így sajnos nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy... kicsikét primitívnek és könnyen megtéveszthetőnek tartsam a szereplőket. Ésszel tudom persze, hogy az ő hitviláguk miatt számukra más volt a norma, mai fejjel olvasva mégsem volt kényelmes a történet, és nem tudott lekötni a számukra oly megoldhatatlan rejtély, miközben a kulcsot teljesen valószínűtlen helyen keresgélték. Hihető volt, csak nem kötötte le a figyelmem, ellentétben a korábbi rejtélyekkel. Például a vérfarkasnál még foglalkoztatott, hogy ezt vajon hogy sikerül megmagyarázniuk, ez most sajnos nem volt így. 

Ráadásul egy idő után ez nyomasztóvá is vált. Egy olyan világról olvasunk viszonylag kevés akcióval, amiben minden középpontja a keresztény hit. Nem vallásos, felvilágosult emberként ez határozottan sok volt számomra. Ezt még megspékelték a nők lenézésével, ami persze a kor sajátja, ám ettől még ennek az adagolása a hit mellé már határozottan ahhoz vezetett, hogy besokalljak. (Egyszer konkrétan elhangzott az asszonyállat kifejezés is, és természetesen előkerült a bűnbeesés története, ami tökéletes magyarázat arra, hogy mi, nők, miért is vagyunk alsóbb rendűek és miért kell vigyáznunk, ha tanulni és gondolkozni merünk, mert hát túllépünk a határainkon.)

A másik problémám a karakterekkel volt. A sztoriból elképesztően kimagaslott Ishraq és Freize. Komolyan, nem gondoltam, hogy utóbbival kapcsolatban ezt fogom írni, de ők voltak a legértelmesebb szereplők ebben a sztoriban. Kérdeznek és gondolkoznak, és nem hagyják, hogy egy beléjük nevelt norma fogva tartsa őket. Ishraq némileg képviseli azt az értelmet a történetben, amit mi magunk inkább elvárnánk mai tudással - hiszen ő az arab, akit kiműveltek tudományokból. Freize pedig megmarad önmagának, és pusztán az egyszerűségéből és az ösztöneiből fakadóan jár mindig jobb úton, mint a körülötte lévő, nála műveltebb emberek. Viszont fényes csillag a történetben, szállítja a pajkosságot, a humort, amit az első részben is, csak az esetlensége lett kisebb, és erre - mármint a stílusára - nagyon nagy szükség volt a sztoriban. 

Peter nagyjából hozza a formáját, ugyanolyan, mint az első részben. Ez persze nem teszi szimpatikussá, pusztán nem is kezd el csúszni a lejtőn. Ellenben Luca és Isolde. Jaj, de sajnáltam őket. Értem én, hogy Lucának megvannak a belső vívódásai, de az a helyzet, hogy elvileg neki kéne lennie az észnek, és ezt az első részben hozta is. És szerettem is érte. Ez most valahol elveszett útközben, és sokszor túlságosan picsogónak és befolyásolhatónak éreztem, mintha valahol elhagyta volna útközben az agyát.  
Isolde hasonlóképp. Aki egy erős, kitartó nő volt egy olyan világban, amelyben ez nem elvárás tőle, sőt... most mindezt mintha elveszítette volna. Minden szerethető jellemvonása épp csak fel-felvillan néha, helyette viszont agyára megy a szerelem. Van egy jelenete, ahol olyan rosszindulatú erkölcscsősz lesz belőle, hogy csak pislogtam. És mindez a szerelmi szál miatt. 
Ami már csak azért is dühítő, mert én úgy szurkoltam ezért a szerelmi szálért, de tényleg. Viszont így, hogy sem Lucát, sem Isolde-ot nem tudtam teljes szívből szeretni, ráadásul valahogy furcsamód és nagyon gyengén egy szerelmi háromszögszerűség is elindul, ami hatalmas kérdőjeleket hagyott bennem olvasás közben, mert váratlanul is érkezett és erőltetettnek is éreztem. 

Ami már csak azért is sajnálatos, mert jó ötletek még mindig vannak. Bármilyen fájdalmas is volt a naiv keresztényekről olvasni, kifejezetten érdekes volt behozni a gyermekek keresztes hadjáratát témának, és nagyon tetszene a hit vs. tudomány kérdés is, ha rendesen ki lett volna fejtve. Luca karakterének pont ez lenne a lényege számomra - egy tudós, aki középen áll, hiszen értelmes is, keresi a törvényszerű magyarázatokat, eközben vallásos is. Most azonban sajnos túl sokszor csúszott a képzeletbeli skálán túl vallásos irányba. Ishraq volt ebben is a fény - kifejezetten élveztem például azokat a gondolatait, amikor a két vallás hasonlóságait fejtegette, és azt, hogy talán nem is olyan különbözőek. 
Még mindig nagyon tetszik a titkos társaságos ötlet is, szerettem volna ebből sokkal-sokkal többet olvasni. 
A boszorkányüldözés kérdése is érdekes volt, bár nem tudott annyira magával ragadni, mint szerettem volna, két okból: egyrészt mert hasonló "falusiak hiszékenysége ördögöt kiált" szál már volt az első részben is, másrészt pedig mire idáig eljutottunk, már kicsit tele volt a puttonyom a vallásos marhaságokkal. 

És különösen sajnálatos, hogy a sztori vége ilyen rövidre nyúlt. A végén megérkezik az izgi, megérkezik a nagy rejtély, elindul végre valami, és az olvasóban ott van a kétség és a bizonytalanság, hogy most akkor ki melyik oldalon áll - és ez végre magával ragadó és igazán érdekes. Csakhogy rövid és nagyon gyorsan vége szakad, érezhetően már a következő könyvet készíti elő, ami egyébként annak ellenére is érdekel, hogy ez a második rész kicsit laposabb volt. Irány Velence - kit ne érdekelne a korabeli Velence? Raádásul most már végre szeretnék kicsit továbbhaladni a nagy rejtély vonalán, a Sötétség rendjével kapcsolatban, kíváncsi vagyok, mi van Luca szüleivel, ráadásul ha már ennyit emlegetik Budát és Vladot, csak lesz vele is valami végre. 

Összességében sajnos nem mondhatom, hogy imádtam ezt a sztorit. Voltak benne jó ötletek, a történelmi környezet még mindig nagyon tetszik, a hitelesség (már amennyire ez fikcióban elfér) még mindig jó, a fejezetek eleji illusztrációk még mindig nagyon aranyosak - viszont a két kivétellel a karakterek nem jó irányba változtak és picit több izgalom bőven elfért volna. 

EGYNEK ELMEGY



Blogturné extra - A cunami


Arra gondoltam, hogy ezúttal egy videót hozok extrának arról, hogy mégis hogy a fenében van akkor a cunami? Tudjuk, hogy nem csoda, de talán azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogy működik, sokunkban vannak még kérdések. Hát íme a magyarázat:




Nyereményjáték


A Viharfelhők történetében nagy szerepet kap a gyermekek keresztes hadjárata. Mostani játékunkban ehhez kapcsolódóan szeretnénk néhány fejtörő kérdést feltenni nektek. Nem közvetlenül a gyermekek keresztes hadjárata részletei kerülnek a középpontba, hanem olyan modern alkotások, amelyek - hasonlóan a Viharfelhőkhöz - valahogyan érintették a témát. 
Minden állomáson egy kérdést találtok, a kérdésekre adott válaszokat kell beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számítva 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik híres XX. századi regény alcíme a gyermekek keresztes hadjárata?


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


01.28 - Deszy könyvajánlója
01.30 - Kelly & Lupi olvas
02.01 - Dreamworld

Megvan az Outlander Briannája!

$
0
0
Megtalálták azt az Outlander szereplőt is végre, aki miatt hónapok óta izgalomban égnek a sorozat rajongói!



Briannát nem más alakíthatja majd, mint a képen látható Sophie Skelton! Az Outlander hivatalos oldala mellett ő maga is megosztotta a jó hírt a Twitteren:




Hogy kicsoda is Brianna, az meglehetősen spoileres, mindenesetre azoknak, akik még nem olvasták a második könyvet, és nem futottak bele úgy a spoilerekbe, mint jómagam, annyit mondhatok, hogy fontos lesz szereplőink életében, és az Outlander rajongók odavannak érte! (És mivel nem akarok spoilerezni, azoknak, akik pedig tudják ki ő, nem kell bemutatnom. Ugye?)

Igazán nagy filmes szerepe eddig még nem volt a színésznőnek, viszont több sorozatban is feltűnt már: Waterloo Road, DCI Banks, Doctors, Casualty, legtöbben pedig a So Awkwardból ismerik, ahol Sofia Matthewst alakította.


Íme egy videó róla, hogy láthassuk "akcióban"és hallhassuk a hangját is:




A második évad forgatása egyébként még tart, bár a hírek szerint már a finisben jár, és a képernyőkre valamikor áprilisban tér vissza. Addig is a sorozat marketingesei és színészei nem unatkoznak: folyamatosan kapjuk a muníciót, hogy kibírjuk a szünetet. Forgatási képeket és videókat osztanak meg a rajongókkal, ráadásul az Outlander a díjátadókon is sokszor feltűnt - még úgy is, hogy a rajongók egyöntetű véleménye szerint Sam Heughant méltánytalanul hanyagolják.

Megvan A sötétség ötven árnyalata Mrs. Robinsonja!

$
0
0
A szürke ötven árnyalata filmben is nagy siker volt - 40 millió dollárból készült, és világszinten 571 milliót hozott -, így nem is volt kérdés, hogy érkezik a folytatás. Persze a második rész útja nem volt zökkenőmentes, hiszen E. L. James szeretett volna jobban beleszólni a forgatókönyvbe - végül a férje, Niall Leonard írja, aztán az első rész rendezője, Sam Taylor-Johnson is távozott a székéből. Mindezek miatt ráadásul a bemutató is csúszott, eredetileg már az idén érkezett volna a film, de most már 2017. február 10. a premier időpontja. 



Végül azonban meglett a rendező is James Foley személyében, így pedig folytatódhattak a film előkészületei, beleértve a hátralévő castingokat is. Az egyik nagy kérdés az volt, ki alakíthatja majd Elena Lincolnt. Aki esetleg nem emlékezne, ő az az idősebb nő, aki a 15 éves Christiant elkezdte bevezetni a BDSM világába. 

Több név is felmerült a szereppel kapcsolatban, egy időben Charlize Theront is emlegették. 

Most viszont már biztosnak látszik, ki lesz Mrs. Robinson: Kim Basinger! 



Az ő neve valószínűleg mindenki számára ismert, bár igazán nagy sztár már régebben volt, talán a legtöbben a Batmanből ismerik. Az mindenesetre biztos, hogy rendelkezik azzal a szexuális kisugárzással, amire a karakterhez szükség van.

Az írókat is házakba osztotta a Pottermore!

$
0
0
Amióta elindult az új Pottermore, néhány régi funkciót nagyon hiányoltak a rajongók. Teljesen elveszett az interaktív jelleg, így nem volt többé házbeosztó teszt és pálcaválasztás sem. 

A változtatás fő oka az volt, hogy a régi Pottermore nem volt rendesen kereshető, csak a bejelentkezés után váltak elérhetővé a Rowling által megosztott plusz információk. De bár ezek valóban reális okok, a rajongók közül sokan visszasírták a régi oldalt - a játékokat, a pontgyűjtést, a látványt, és petíció is indult, hogy térjenek vissza a régi változathoz. 

Ez nem történt meg ugyan, de a készítők mégis csak figyelhettek a rajongók szavára, így legalább a két legnépszerűbb extra visszatért: megint megtudhatjuk, melyik házba kerülnénk, és milyen pálca választana ki minket. 

A hír több ismert írónőhöz is eljutott, akik maguk is kitöltötték a Teszlek Süveget segítő tesztet. Íme, összegyűjtöttem nektek, ki melyik házba került:



Mint kiderült, Rainbow Rowell már korábban kitöltötte a tesztet, és nehezményezte az új beosztást, de megnyugtatták, a rendszer ugyanaz maradt, mint régen is volt, nincs szó új tesztről.


Beszéljünk egy kicsit a fanfictionökről!

$
0
0
Sziasztok!

Az írók témázós körblogolásának, a Sorok mögöttnek a legutóbbi tárgya a fanfictionök világa volt. Ennek nagyon megörültem, az összes bejegyzést el is olvastam, és kétségtelenül gondolatébresztőek voltak - kikívánkozott belőlem is egy bejegyzés a téma kapcsán. (Az írók bejegyzéseit a poszt végén linkelem.)

Valójában a poszt ötlete már néhány hónapja felmerült bennem, de akkor időhiány miatt nem jutottam el a megvalósításig. Ez akkoriban történt, amikor Stephenie Meyer megírta a gender-swapped Twilightot, én meg nagy bőszen hangoztattam, hogy 1) gyakorlatilag fanfictiont írt a saját könyvéhez és 2) kb. ugyanezt már fanficszerzők is megcsinálták előtte, talán még több munka és ötlet befektetésével is, mint ő.
Akkor hangzott el egy netes ismerősöm szájából valami olyasmi, hogy ő azért nem támogatja a fanfictionírást, mert számára a szerző és a mű kapcsolata szent és sérthetetlen. 

Én meg elgondolkoztam, és vitába szálltam volna, de inkább nem tettem. Gondoltam, majd egy bejegyzésben megteszem, és most végre eljött az ideje!




Az számomra teljesen nyilvánvaló, hogy én egy ilyen vitában a "fanfictionösök" oldalán állok. Én magam is írtam fanfictionöket, és valóban egy külön világ az egész. Amikor tök idegen emberekkel megtaláljátok az összhangot, csak mert ugyanazt szeretitek, az egy csoda. Persze ehhez nem feltétlenül kellenek a fanficek, a mai napig megtapasztalom ezt a könyves blogon is, de a fanfictionírás a rajongás egy más szintje. (Bár nem feltétlenül jelent beteges rajongást, lásd lentebb!)

Aki szeret olvasni, az már bizonyára megtapasztalta azt az érzést, amikor egy világot, egy karaktert vagy esetleg több szereplőt, egy ötletet úgy istenigazából a magáénak érez. Még ha csak szórakoztató irodalmat olvasunk is, az a normális, ha pörög az agyunk olvasás közben, pont ezért zseniális ez a szervünk. Miközben olvassuk, mi történik, az agyunk már mindenféle lehetőséggel előáll, hogy mi történhet, próbálja megfejteni a nagy rejtélyeket, mindenféle helyzetet elképzel, előrevetít - ami vagy bejön, vagy nem. Elkezdünk megszeretni szereplőket, és mondjuk imádjuk vagy utáljuk őket együtt. Vagy imádjuk, hogy mennyire utálják egymást. Aztán amikor letesszük a könyvet, esetleg befejezzük a könyvsorozatot, jó esetben elönt a "kielégülés"érzése. De még ilyenkor is lehetnek a fejünkben "mi lett volna, ha"és "mi lett ezután" kérdések. Ez teljesen normális, az agyunk ráállt valamire, és pörög tovább. Érzelmileg kötődünk, és még nem akarunk elválni. 

A legtöbb embernél ezen a szinten meg is áll a dolog, akár néhány napig még "gyászolja a történetet", viszont vannak, akiknél nem, akik ezt papírra vetik történetek, rajzok formájában, esetleg videót készítenek, és ezzel megalkotják a maguk verzióját. Vagy mert annyira szerették az eredetit, hogy egyszerűen nem elég belőle, vagy mert valami annyira nem tetszett, hogy szeretnék "helyrehozni" maguknak. (Ó, a dühítő érzés: mennyivel jobb lett volna, ha...)


Még akár az is előfordulhat, hogy a történetet nem is ez hívja elő, hanem mondjuk egy újraolvasás. A Harry Potter világban többször tapasztaltam már, hogy az újra- meg újra- meg újraolvasás után hirtelen egy jelenetet máshogy látok - ott egy lyuk, egy apró kérdőjel, ami ugyan nem hiány, de beugrik, hogy ott mi történhetett valószínűleg. (Kedvenc példám Harry Potter-rajongóknak, és igen, sok ilyen példa lesz, mert én ebben vagyok leginkább otthon. Szóval a Bölcsek kövében Harry elindul éjszaka a láthatatlanná tévő köpeny alatt a könyvtár zárolt részlegére, majd Fricsbe és Pitonba ütközik, ezért bemenekül egy szobába - ahol is megtalálja Edevis tükrét. Könnyen lehet, hogy Piton egyszerűen csak éjszaka épp arra "járőrözött", de mi van, ha mégsem? Miért lehetett pont azon a folyosón? Lehet, hogy épp Edevis tükrénél járt? Lehet, hogy ő is elcsábult, mint Harry, hogy csak még egyszer láthassa Lilyt a tükörben?)

A lényeg: ha olvasunk, nem tudunk elvonatkoztatni magunktól. Az olvasmányélményünkben benne vagyunk mi magunk is, a gondolataink, az érzelmeink. Nem véletlen, hogy egyes művek teljesen mást jelentenek az életünk különböző korszakaiban újraolvasva. És az sem véletlen, hogy ugyanazt a művet olvasva mást élünk át mindannyian - van, aki imád egy könyvet, más meg utálja. Még a legjobbnak elkönyvelt könyvekre is igaz ez. És ez az a pont, ahol egyszerűen nem tudok egyetérteni, legalábbis nem tisztán és áthághatatlanul, író és műve kapcsolatának szentségével. 

Értem az alapelvet. Az író oldaláról nézve valóban érdekes kérdés, hogyan éli meg a fanfictionök kérdését, hol a határ a fanfictiönök őrültségében, mennyire érzi "megrabolva" magát - ez az a pont, ahol jönnek a "Jane Austen forogna a sírjában" megjegyzések. 

Másrészről viszont abszolút hiszek abban, hogy olvasáskor a mű író és olvasó közös tulajdona. Ebben a kapcsolatban hárman vannak. Ezért is volt számomra mindig kicsit problémás a verselemzés - nem voltam hülyegyerek, általában értettem is a lényeget és voltak saját gondolataim is, de két mondat az őrületbe tudott kergetni. Az egyik "A költő azt gondolta", a másik pedig az "Ez azt jelenti". Mindkettőnek megvan persze az alapja, de honnan tudja bárki, mit gondolt a költő, és ki meri 100%-os magabiztossággal kijelenteni, mi mit jelent?
A mű és a befogadó együtt létezik, kézenfogva. Az író (költő stb.) papírra vetett valamit, aztán elengedte a mű kezét, hogy aztán az olvasó foghassa meg azt újra. És lehet, hogy az olvasó máshogy szorítja meg. Lehet, hogy az író valahová bőrkeményedéseket szánt, de az olvasó, akinek érdesebb a keze, meg sem érzi az apró göröngyöket.
Ha én elolvasok egy könyvet, 100%, hogy nem pont ugyanazt az élményt tapasztalom meg, mint amikor Kovács Jóska elolvassa. Életünknek, korunknak, tapasztalatainknak, tudásunknak, épp aktuális érzelmi állapotunknak, ízlésünknek megfelelően teljesen más dolgokat fogunk átélni és megtapasztalni, máshogy fogjuk elképzelni a szereplőket és a helyszíneket (ezért a filmek esetén a sok "Én nem így képzeltem" felkiáltás), más mondatok maradnak majd meg bennünk, más fog tetszeni és nem tetszeni... Nagy eséllyel lesznek közös pontok, de nem csak az lesz, sőt... 

Ha nagyon John Greenes akarnék lenni - ó, és akarok is -, akkor ez számomra valahogy így nézne ki:




Vannak közös pontok, viszont mindenkinek megvan a maga része is, amin nem osztozik más olvasóval, de még az íróval sem...

Szóval ha a szerző és az olvasó, és a szerző és egy másik olvasó, illetve olvasó és olvasó fejében nem teljes az összhang, nem ugyanaz a mű, akkor hogyan beszélhetünk arról, hogy a szerző és művének kapcsolata szent és sérthetlen? Hiszen mindenki, minden egyes olvasással egy Forma-1-es autó sebességével csapódik bele ebbe a kapcsolatba. 

Nyilván egy fanfiction megszületése ezen azért túllép, és nem állítom, hogy az írónak nincsenek jogai. De a fanficek a műben gyökeredző élményből fakadnak - nem pedig tisztán a műből, és ezer százalék, hogy nem abból, amit az író számára a mű eredetileg jelentett. Ezért tartom kicsit feleslegesnek a "mit merészelsz leírni te ott?" vádakat. Nincs értelme - egy fanfiction lététől az eredeti mű nem lesz sem jobb, sem rosszabb, főleg, hogy a fanficszerzők többségének nincsenek komolyabb írói ambíciói.
(Ezért is lepett meg kicsit, hogy nagyon sokan a fenti körblogolásban pusztán egy íróvá válási út alacsonyabb rendű szintjeként kezelik a fanficírást, afféle ugródeszkaként, és arról nem igazán ejtenek szót, hogy előfordulhat, a ficíró nem is akar mást írni. Hogy nem az írás hajtja - mint nyilván a szó szoros értelmében vett írókat, a publikált fajtát -, hanem maga a kiinduló mű, az élmények és a benne dúló érzések. A legtöbben nem azért kezdenek el fanfictiont írni, hogy gyakoroljanak. Azért élnek az írás eszközével, mert így tudják elmesélni a történetet, ami a fejükben van, így tudnak visszatérni a világhoz, a szereplőkhöz, amit, akiket annyira szeretnek. Készülnek persze rajzok, videók, kisfilmek is, de a legszélesebb kör számára az írás az elérhető út. Írni bárki tud, még ha nem is feltétlenül kitűnően. Tehát az esetek többségében felesleges a kérdés, hogy tud-e saját világot vagy saját szereplőket alkotni egy fanficíró, mert nem is célja - se rövid, se hosszú távon. Ez olyan, mint egy hobbi - nem azért kezdesz el gyöngyöt fűzni, hogy aztán majd profi legyél és saját mintákat találj ki. Egyszerűen csak élvezed, hogy gyöngyöt fűzöl, még ha csak sablon alapján, egy egyszerűbbet is, magadnak. Aztán lehet, hogy végül feltámad az igényed, hogy profi legyél és saját mintát alkoss, és piacra dobd a portékád, de ha nem, akkor sincs semmi.)



Szóval a magam részéről abszolút támogatom a fanfictionöket. Ezek a szeretet megnyilvánulásai, és annak a példái, hogy az olvasót mennyire magával tudja ragadni egy történet, egy karakter, egy világ... A fanfictionök léte a(z egyik) bizonyíték, hogy az olvasás kaland, aminek nem kell véget érnie a könyv utolsó oldalán, a bizonyíték, hogy olvasás közben a fantázia szárnyal és áradnak a gondolatok és az érzelmek. A fanfictionök mindezeknek a gondolatoknak és érzelmeknek a kézzel fogható az olvasható, visszakereshető, mások számára is élményt nyújtó lecsapódásai. 

És akkor ezen a ponton elkezdhetnék még áradozni dolgokról: hogy milyen jó egy ilyen közösséghez tartozni, hogy mennyire hiszek benne, hogy a fanfictionök írása is fejleszti az íráskészséget, hogy mekkora sikerélmény lehet, amikor valakinek tetszik, amit csinálsz, hogy a fanfictionök létezése az eredeti mű és szerzője számára is reklám... És lenne mit mesélnem, higgyétek el, többek között ez a blog sem létezne, ha annak idején nem vágok bele a fanfictionözésbe. 

De ebbe most inkább nem mennék bele, számomra annak (f)elismerése a fontos ebben a bejegyzésben, hogy a fanfiction nem valami ördögtől való dolog, nem szükségszerűen törvénysértő, nem feltétlenül rossz minőségű és még annyi minden nem... 

Romboljuk le a tévhiteket!


TÉVHIT #1 - A fanficíró beteges módon rajong




A fanficek szerzőit nem úgy kell elképzelni, hogy a monitorok mögött a Merengő előtt üldögélve valaki talárt visel, villám alakú sebhelyet applikál a homlokára és bőszen hadonászik egy saját készítésű pálcával, mert annyira HP őrült. A fanfictionírók zöme teljesen normális ember, olyan, mint bárki más. Nincs a homlokukra tetoválva, amiért rajonganak, nem csupán arról az egy dologról képesek beszélni (bár az kétségtelen, hogy arról az egy dologról képesek nagyon sokat), nem követik őrültként kedvenc filmük szereplőit és nem kezdenek el kontrollálatlanul sikoltozni, ha esetleg meglátják. Persze a rajongásnak van egy ilyen szintje is, de nem minden fanficíró ilyen, és nem minden őrült rajongó kezd fanfictiont írni. 


TÉVHIT #2 - Minden fanfiction beteg párosításokról szól




Oké, nem tagadom, előfordul az ilyesmi. Néhány éves fanfiction pályafutásom során a világ legbetegebb párosításaival találkoztam. (Olyanokkal is, amik mellett életem első konkrét fanfictionje, ami Hermione-Piton párosítás volt, eltörpül. Persze más kérdés, hogy közben rájöttem, hogy nem is ez volt életem első fanfictionje, de erről egy kicsit lejjebb.) 
De amikor azt olvasom valahol, hogy a fanfiction az, amikor "idióták összehoznak lehetetlen, sokszor meleg párosokat" egy történetben, akkor azért kicsit megáll a szívem. 
Tisztázzuk a helyzetet! A fanfiction olyan rajongói írást jelent, melyben a szerző más író szereplőit, világát, esetleg cselekményét használja fel. 
Ezeket a szereplőket persze lehet úgy mozgatni, hogy szokatlan párosítások szülessenek, és általában a "kívülállók" számára ezek ragadnak meg leginkább, mert viccesek, lehetetlenek, felháborítóak, mert "túlmennek minden határon", mert "milyen őrültek vannak". Létezik ilyesmi, lightos és kevésbé lightos formában is, ám nem szabály. Tökéletesen romantikamentes fanfictionök is vannak. Eredeti párosokkal operáló fanfictionök is vannak. Olyan fanfictionök is akadnak, amelyekben a világ ugyan ismerős, de gyakorlatilag semmi más nem.

És akkor ezzel el is érkeztünk a következő tévhithez... 


TÉVHIT #3 - A fanfiction folytatás




Az előbb nem voltam hajlandó a Wikipédia fanficmeghatározását idézni, ugyanis a következőt írták: "A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel."
Oké, oké, a vége már jó, de a "továbbírás" szóválasztás elég megtévesztő, még így idézőjelben is. És egyébként is, gyakran találkozni ezzel a tévhittel. 
A fanfiction NEM feltétlenül folytatás. Lehet folytatás. Vagy nem. Megírhatja valaki Harry kalandjait a 19 évvel később fejezet után. Vagy nem. Ugyanis ha valaki a roxforti házalapítók történetét akarja megírni, az is fanfiction. Nagy eséllyel egy konkrét Harry Potter szereplő sem jelenne meg benne, nem lenne folytatás, a világ is sok szempontból különbözne (néhányszáz év sokat számít), mégis fanfiction lenne, mert Rowling világában mozgatna Rowling által kitalált legalább négy szereplőt.  


TÉVHIT #4 - Nem kellenek hozzá eredeti ötletek




Fanfictioníróként valószínűleg ez a legnagyobb sértés. Nem mondom, hogy minden fanfiction tele van eredeti ötletekkel, ez nem lenne igaz. De zseniális történetek vannak, elképesztően jó ötletekkel, néha még az is előfordul, hogy jobbak, mint az eredeti. (Hopp, kimondtam, vagyis leírtam, repülhetnek a kövek.)
Tegyük fel, hogy azt mondják neked, írj meg egy történetet Harry Potter fiáról. Mondjuk elindult a Roxfortba, és a te feladatod megírni, hogy mi történik vele az első évében. Van egy karaktered, akiről összesen néhány mondatnyi információd van az írónőtől; van egy világod, amiben amúgy eltelt közben 19 év, és alapvető változásokon ment át. És ennyi. Neked kell kitalálnod a cselekményt, neked kell felépítened a karaktert (még ha egy minimális alap létezik is), neked kell berendezned a történetet szereplőkkel - hiszen már nem dolgozhatsz azokkal, akiket annak idején Rowling megalkotott. Hajrá! Próbálkozz meg vele kreativitás és eredeti ötletek nélkül, nem fogsz sokáig jutni. 


TÉVHIT #5 - Netes történetek




Mindig imádom kipukkasztani ezt a tévhitet, ez a legszórakoztatóbb. Ugyanis az emberek 90%-a olvasott, látott fanfictiont, csak nem tud róla. És most nem A szürke ötven árnyalatára gondolok, bár az is kétségtelenül nagy utat járt be fanfiction mivolta ellenére úgy, hogy ráadásul az alapmű és a fic között nem is telt el sok idő. Vagy hozhatnám példának a One Direction fanficként induló Miután sorozatot is. 

Alapvetően a fanficek szembemennek a szerzői joggal. Hogy lehet akkor mégis, hogy ez a két fenti történet megjelenhetett? Nos, a válasz elég egyszerű. Fanfiction és fanfiction között is van különbség. Vannak olyan fanfictionök, amelyek csak az eredeti mű egy-egy aspektusát veszik figyelembe, egyébként pedig minden másban eltérnek. Tipikusan ilyen például, amikor mondjuk egy Harry Potter fanfiction esetében azt mondja valaki, hogy használja Rowling karaktereit, de a varázslóvilágon kívülre helyezi őket. Azaz adott nekünk egy Piton, egy Harry, egy Hermione egy olyan világban, ahol a varázslat nem létezik és ők nem is használták sosem. Mind muglik. Ettől még az alapvető személyiségük megmarad, karakterhű a fanfic szerzője, de egy alternatív világba helyezi őket.


Ilyen például A szürke ötven árnyalata is: vette E. L. James a Twilight vámpírjait és vérfarkasait, és úgy alakította őket, hogy az eredeti személyiségjegyeik megmaradjanak, miközben egy fokkal idősebbek és a mi világunkban élnek, ahol nincs természetfeletti. Edward a vámpírsága helyett a BDSM miatt lett veszélyes, a karakterek nagy többsége viszont megmaradt olyannak, mint az eredetiben, csak kis csavarral. Egy-egy szereplő elő sem kerül, van, aki fontosabb, van, aki főszereplőből epizódszereplővé degradálódott, de az alapvető jellemvonásokat észrevenni. Változtass még egy kicsit itt meg ott, nevezd át a szereplőket, és ha nem tudná alapvetően, hogy fanficnek indult, valószínűleg meg se mondaná róla a kutya se. És hopp, máris publikálható. (Más kérdés, hogy mennyire etikus, de ezt most inkább hagyjuk.) 

De még mindig nem volt nagy tévképzet-pukkasztás, ezt már nagy eséllyel mindenki tudta. Viszont azt vajon sejtetted-e, hogy amikor megnézed Az oroszlánkirályt, akkor valójában egy Hamlet fanfictiont nézel? (Apropó, a második rész a bevált recept alapján Rómeó és Júlia.) Vagy a 10 dolog, amit utálok esetében A makrancos hölgy egy változatát? Jaj, és mielőtt elfelejtem - West Side Story? Rómeó és Júlia, igen. Rosencrantz és Guildenstern halott? Szintén Hamlet, nyilván. Esetleg a Spinédzserek? Jane Austen Emmája. És még hosszan lehetne sorolni...


Tovább megyek - gondoltad volna, hogy maga a Rómeó és Júlia is egy fanfiction? Shakespeare - nagy valószínűséggel - vette szépen Arthur Brooke The Tragicall Historye of Romeus and Iuliet című versét, és átdolgozta kicsit, mert tetszett neki. Aztán... vetette már össze valaki közületek a Jane Eyre és A Manderley-ház asszonya alaptörténetét? Feltűnően hasonló. De sokan hasonlítják össze például Elizabeth Gaskell Észak és déljének és Jane Austen Büszkeség és balítéletének alaphelyzetét is - más idő, más helyszín, kicsit több csavar, de az alap... Persze ezekben az esetekben senki nem kiált fanfictiont, mindenki egy legyintéssel elintézi, miszerint a szerző merített, vagy hatással volt rá XY. De meglepetés: ezek is fanfictionnek minősülnek ám, még ha nem is nevezzük őket nevükön! Régebbi időkből származó történetekben még találkozni is vele, hogy a szerző el is ismeri, valaki "hatással volt rá", persze akkoriban a szerzői jogokat még nem vették ennyire komolyan.

Apropó Jane Austen! Van itt esetleg olyan, aki olvasta a Büszkeség és balítélet meg a zombikat? Esetleg valamelyik Austen folytatást - Önteltség és önámítás, Jane Fairfax? Vagy van az a sztori, amiben a Büszkeség és balítéletet a szolgák szemszögéből élhetjük át, a Longbourn árnyékában. Esetleg a Pemberley krónikák?
Vagy ha nem szereted Austent. Olvasott valaki Elfújta a szél folytatásokat? Mindenféle Scarlet füzet volt egy időben, még minisorozat is készült az egyikből. Na, ezek tisztán és tagadhatatlanul fanfictionök. 
Bibliára alapuló sztorik? Tolkien világából merítő fantasyk? Ha kellően tágan értelmezzük a fanfiction fogalmát - és miért ne tehetnénk meg, amikor a jelentésbe belefér -, akkor bizony ezek is mind annak minősülnek. Azon gondolkozni, hogy milyen, amikor egy fanfictionszerző más karaktereit, más kitalálócióját mozgatja, fantasyszerzőknél főleg elég érdekes kérdés - ugyanis ugyanezt teszik ők is, akármikor egy mitológiai lényt építenek a történetükbe, amit nem ők találtak ki - legyen az vámpír vagy kentaur vagy egy bibliai angyal, esetleg egy tünde. Ja, hogy nagyon régi és nem tudjuk biztosan, ki találta ki? Ja, hogy lehet, hogy egész országnyi emberek hittek, hisznek benne? Attól még az alapelv ugyanaz: nem te találtad ki, de használod és alkamazkodsz a szabályokhoz - vagy részben vagy egészben.
Attól, hogy valami extra régi vagy csupán egy-egy aspektusát használják, még belőle táplálkoznak.


A fentiek közül mind-mind leemelhető a polcokról, mind megvásárolható - pedig mind fanfiction! A különbség csupán annyi, hogy a kérdéses szerzők jogutódjai engedélyezték, vagy kellően régen meghaltak ahhoz, hogy bárki szabadon hozzányúlhasson a műveikhez. Így születhet meg például a posztapokaliptikus Rómeó és Júlia vagy az útválasztós Rómeó és Júlia is. 


Na, kipukkadt a lufi? Te is láttál-olvastál (és élveztél) már fanfictiont, nem igaz? 


***
A Sorok mögött bejegyzései:

A Harry Potter világ új varázslóiskolái pedig...

$
0
0
J. K. Rowling a Pottermore segítségével újabb és újabb információkat oszt meg a Harry Potter világával és szereplőivel kapcsolatban.

Ezúttal a varázslóiskolák kerültek a középpontba, amik közül hármat már mi magunk is ismerünk: van a Roxfort, a Beauxbatons és a Durmstrang. 

Most kiderült, hogy azoknak az országoknak a száma, melyek saját varázslóiskolával rendelkeznek, alacsony. Ez már azért annyira nem új információ, hiszen a Harry Potter könyveket olvasva is láthattuk, hogy egy-egy varázslóiskola nagyobb területet lefed. A másik ok, amiért nincs olyan sok varázslóiskola, hogy sok országban az otthoni tanítást preferálják. A kis országokban pedig nagy eséllyel olyan kevés a varázsló nebulók száma, hogy kifizetődőbb őket levelező tagozaton osztani ahelyett, hogy fenntartanának egy konkrét iskolát. 



Összesen 11 nagymúltú és elismert varázslóiskola létezik a világon, ezeket a Mágusok Nemzetközi Szövetsége is elismerte. Kisebb és kevésbé jól szabályozott intézetek is előfordultak, de ezek jöttek s mentek, és nehéz volt őket számon tartani már csak azért is, mert nem jelentették be őket a felelős Minisztériumnál - ilyenformán pedig a minőséget sem tudták garantálni. Ha valaki tudni szeretné, hogy a régiójában van-e engedélyezett varázslóiskola, annak a Mágusok Nemzetközi Szövetsége Oktatási osztályára kell baglyot küldenie. 

Ezeknek az iskoláknak a pontos helyét óriási titok övezi. Az iskolák nem csupán a mugliktól tartanak, hanem az a szomorú igazság, hogy történetük során mindegyik intézetet érintették a varázslóháborúk hatásai, és ezért tartaniuk kell a külföldi és önszerveződő mágikus közösségektől is. (Csak Britanniában felelős a Minisztérium a fiataltok oktatásáért, így csak itt szólhatnak bele az ügyekbe és gyakorolhatnak nyomást az iskolára.) Az általános szabály mindenesetre az, hogy az iskolákat szárazfölddel határolt, hegyek környéki területre telepítik (persze vannak kivételek), ahová a muglik nehezen jutnak el, és könnyebb megvédeni őket a sötét varázslóktól. 


És akkor most nézzük az új iskolákat, amikről Rowling információt osztott meg! 


Ilvermorny




Az iskola Amerika észak-keleti részén található. Ennél többet egyelőre nem tudunk róla, az ígéretek szerint viszont még több információ érkezik majd róla. Mindenesetre feltűnik majd a Legendás állatok és megfigyelésük filmben is.


Castelobruxo




A brazil varázslóiskola, ami egész Dél-Amerika területéről fogadja a tanulókat, valószínűleg az esőerdő mélyén található. A nagyszerű kastélyt a muglik romokként látják, ha mégis ráakadnak - csakúgy, mint a Roxfortnál, megoszlanak a vélemények, hogy az ötlet melyik iskolától származott. 
Az iskola maga arany sziklákból álló szögletes építmény, amit gyakran hasonlítanak ősi templomhoz. (Ne keresztény templomra gondoljatok!) Az épületet és a környéket caiporák védik, akik kis, szőrös szellemlények, akik elképesztően csínytevőek és trükkösek, és éjjel jönnek elő, hogy védjék a diákokat az erdőben lakó lényektől. 

A korábbi igazgató Benedita Dourado állítólag egyszer nagyon jót nevettet, amikor Roxfortban tett látogatásakor az ottani igazgató, Armando Dippet Hóborcra panaszkodott. A felajánlást, miszerint küld pár caiporát a Tiltott Rengetegbe, hogy "megmutassa, mi az igazi bajkeverés", nem talált elfogadtatásra.

A Castelobruxo diákjai élénkzöld talárt, és kifejezetten tehetségek mind a magizoológiában, mind a gyógynövénytanban. Nagyon népszerű cserediák programjuk is van az európai diákokkal. Ezt a programot nem tudták kifizetni Bill Weasley szülei, ami miatt a levelezőtársa olyan csalódott volt, hogy valami nagyon csúnyát talált küldeni a következő postával. 

Az iskola falai közül több világhírű varázsló került ki, például a világ egyik  leghíresebb bájitalmestere, Libatius Borage, többek között a Haladó bájitalgyártás, az Ázsiai antimérgek és a Fiesztázz egy palackban!. Itt tanult João Coelho, a világhírű Tarapoto Tree-Skimmers kviddicscsapata is. 


Mahoutokoro




Az ősi japán iskola rendelkezik a 11 iskola közül a legkisebb diáktestülettel. Már 7 éves kortól fogadja a tanulókat, bár csak 11 éves kortól laknak bent. Amíg csak napközbeni képzésre járnak, a varázslógyerekek minden nap ide-oda repülnek otthonuk és az iskola között, egy hatalmas viharfecske hátán. A díszes és lélegzetelállító épület jádéból készült, és a lakatlan (legalábbis a muglik így hiszik) vulkanikus sziget, Minami Iwo Jima legmagasabb pontján áll.

A tanulók, amikor megérkeznek, elvarázsolt talárokat kapnak, amik velük együtt nőnek és változik színük, annak megfelelően, hogyan lépnek előre tanulmányaikban a viselőik - halvány rózsaszínből indul, és végül (ha minden tárgyból sikerül jó jegyeket szerezni) aranyszínűvé válik. Ha a talár fehérre vált, az azt jelenti, hogy a fiák megszegte a japán varázslótörvényeket, és illegális varázslatokat gyakorolt (amit mi Európában sötét varázslatnak hívunk), vagy megszegte a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvényt. "Fehérre váltani" hatalmas szégyennek számít, ami egyenes utat jelent az iskolából a Japán Mágiaügyi Minisztérium tárgyalására. 

A Mahoutokoro elismertsége nem csupán a lenyűgöző akadémiai eredményeknek köszönhető, hanem a kiemelkedő kviddicsteljesítménynek is. A sportot a legendák szerint évszázadokkal ezelőtt hozta be Japánba egy csapat vakmerő roxforti diák, akiket félbeszakítottak, miközben körbe akarták repülni a Földet erre teljesen alkalmatlan seprűkkel. Az iskola varázslóképes alkalmazottjai mentették meg őket, miközben épp a bolygók mozgását tanulmányozták. A diákok végül elég hosszú ideig maradnak japán ismerőseiknél, hogy megmutassák nekik a játékot, amit aztán később keservesen bántak. A japán kviddicsválogatott minden tagjára és a jelenlegi Champion's Leauge győztesekre (a Toyohashi Tengu) is igaz, hogy vitézül tűrik a fárasztó edzéseket, amikor is például a tomboló óceán fölött gyakorolnak viharban, és nem csupán a gurkókra, hanem a közönséges mugli repülőkre is oda kell figyelniük, amelyek a szomszédos szigetről szállank fel. 


Uagadou




Habár Afrikában sok kisebb varázslóiskola akad, csupán egy van, ami kiállta az idők próbáját (legalább ezer évet), és képes volt megőrizni irigylésre méltó nemzetközi elismertségét: az Uagadou. Az összes varázslóiskola közül a legnagyobb, és az egész kontinensről várja diákjait. A helyére csupán úgy hivatkoznak: a Hold Hegyei. A látogatók lenyűgöző, hegyoldalból kivájt és ködbe burkoló épületről mesélnek, ami miatt néha olyan, mintha a levegőben lebegne. Sok varázslat (legalább így tartják) Afrikából származik, és az iskolát elvégző varázslók jók asztronómiában, alkímiában és alakváltásban. 

A pálca európai találmány, habár az afrikai boszorkányok és varázslók is hasznos eszköznek találták és átvették az utóbbi évszázadban, ennek ellenére sok varázslatot egyszerűen az ujjukkal vagy kézmozdulatokkal hívnak életre. Emiatt az itteni diákok jól tudnak védekezni, amikor megvádolják őket a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény megszegéséval ("Én csak intettem, soha nem akartam, hogy leessen az álla"). 

A legutóbbi Animágikusok Nemzetözi Szimpóziumán az Uagadou Iskolai Csoport nagy figyelmet vívott ki a sajtótól, amikor is egy kiállításon összehangolt alakváltásuk miatt majdnem zendüléshez vezetett. Sok idős és tapasztalt boszorkány és varázsló érezte magát veszélyben a tizennégy évesektől, akik puszta akarattal képesek voltak elefánttá vagy csimpánzzá változni, és hivatalos panaszt is benyújtott Adrian Tutley (animágus: futóegér) a Mágusok Nemzetközi Szövetségéhez. 

Az ünnepelt öregdiákok hosszú sorába tartozik Babajide Akingbade, aki legyőzte Albus Dumbledore-t a Mágusok Nemzetközi Szövetsége elnökhelyettesi címéért folytatott küzdelemben. 

Az Uagadou-ra felvételt nyert diákok Álomhírnökök útján értesülnek, akiket a napi igazgató vagy igazgatóhelyettes küld. Az Álomhírnök megjelenik a gyerekek mellett, miközben alszanak, és egy jelképes tárgyat hagy nekik, általában egy vésett követ, amit a gyerek a tenyerében talál, mikor felébred. Egyik másik iskolában sem választanak így diákokat.

Új Legendás állatok és megfigyelésük videó!

$
0
0
A Harry Potter ünneplés hetében várható volt, hogy nem csak a könyvekhez kapcsolódó új információkat kapunk, például új varázslóiskolákat, hanem valami érdekességet a Legendás állatok filmhez, és így is lett!




A Legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyvét maga J. K. Rowling írta, az ihletője pedig az ugyanezen a címen megjelent kis Harry Potter kiegészítő könyvecske. Természetesen nem szó szerinti adaptációról van szó, hiszen az egy minilexikon, melyből a világ természetfeletti lényeit ismerhetjük meg, a film pedig a könyv írójáról, Göthe Salmanderről szól majd. Egyébként a filmhez már kétféle szinopszist is kaptunk, ezeket elolvashatjátok ITTés ITT.

1926-ot írunk, Göthe bejárta a világot, és varázslatos, tértágító bűbájjal ellátott bőröndjében mindenféle különleges lényt visz magával, amelyeket útja során gyűjtött össze. A probléma akkor kezdődik, amikor New Yorkba megérkezvén a bőrönd kinyílik, és néhány szörnyeteg elszabadul.

Göthe mellett természetesen egy sor érdekes szereplő tűnik fel a történetben, róluk folyamatosan érkeznek az információk, mindenesetre az alapokat már az első előzetes előtt megtudtuk. És a szerepekre nem semmi színészeket választottak. A főszereplő Göthét az Oscar-díjas Eddie Redmayne alakíthatja, de a filmben feltűnik Katherine Waterston, Colin Farrell, Dan Fogler, Ezra Miller, Samantha Morton, Jon Voight, Ron Perlman és Alison Sudol. 

Rowling és a film körüli marketingesek folyamatosan csöpögtetik az információkat a filmről, és várhatóan egyre több érdekességet tudhatunk majd meg az év végi bemutatóig. Az írónő elárulta például, hogy az amerikaiak No-Majnek hívják a muglikat, a linkelt bejegyzésben még sok mindent összegyűjtöttem a filmről.

A mostani majdnem 3 perces videóban láthatunk részleteket a filmből, kulisszák mögötti videókat és a film készítői, a színészek, a rendező és a producer is mesélnek a történetről és arról, milyen tapasztalat volt a forgatás.

Megtudhatjuk, hogy Göthe mellett 3 fontosabb karakter lesz, így a trió helyett most egy kvartett kerül a középpontba: két testvér, két boszorkány, akik között nagyon szoros a kötelék, és ami különösen érdekes, hogy főszereplő lett egy No-Maj, egy "kívülálló" is - ez korábban még nem fordult elő Harry Potter világában.

És akkor a hosszú felvezetés után a videó:


2015 kedvenc könyvei a közönségszavazatok alapján...

$
0
0
A The Reading Room és a People's Choice Awards idén év elején összefogott, hogy ne csak a filmek, sorozatok és zenék között szavazhasson a közönség az év legjobbjaira, hanem a könyvekről is! A People's Choice Awards 40 éves történetében ez az első olyan esztendő, amikor a könyvek is versenyezhettek egymással. Ez már csak azért is szuper, mert a könyvek népszerűsítése fontos cél, és a filmek, tévéshowk és zenék mellé dukál az írott szórakoztatás képviseltetése.

Ahogy a többi díj esetében, itt is közönségszavazás döntött, az olvasók szavazhattak, mely könyvek voltak a kedvenceik tavaly. A legjobb könyveket hat kategóriában keresték: fiction, nonfiction, krimi, fantasy, young adult és romantikus, így mindenki találhatott olyan kategóriát, ami közel a szívéhez, és amiben szívesen szavaz. A mezőny erős volt, így egész az utolsó pillanatig mindenki kíváncsian várta, vajon mely könyvek kerülnek ki győztesen. 

Így utólag azért voltak olyan kategóriák, amelyek nyertesei nem is voltak olyan meglepőek, hiszen a Goodreads közönségszavazásán is hasonló eredmény született.



És akkor a bevezető után nézzük a győzteseket! (A képek alatt a TOP jelöltek listáját is megtaláljátok.)

Fiction



Paula Hawkins: A lány a vonaton

Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Jessica Knoll: Luckiest Girl Alive

Kristin Hannah: The Nightingale

Anne Tyler: Egy spulni kék cérna


Nonfiction




Ta-Nehisi Coates: Between the World and Me

Erik Larson: Dead Wake

Aziz Ansari: Modern Romance

Mindy Kaling: Mindy Kaling

David McCullough: A Wright fivérek


Krimi




Ruth Rendell: Dark Corners

Don Winslow: The Cartel

David Lagercrantz: The Girl in the Spider’s Web

Karin Slaughter: Pretty Girls

Sue Grafton: X


Young Adult



Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Rainbow Rowell: Carry On

Nicola Yoon: Everything, Everything

Victoria Aveyard: Vörös királynő

Leigh Bardugo: Six of Crows


Fantasy




Sabaa Tahir: An Ember in the Ashes

N.K. Jemisin: The Fifth Season

Brandon Sanderson: Firefight

Terry Prachett: The Shepherd’s Crown

Naomi Novik: Uprooted


Romantikus




by Jojo Moyes: After You

Colleen Hoover: Confess

Elle Kennedy: The Deal

E.L. James: Grey

Nora Roberts: Stars of Fortune

Hallgasd hétfőn! - Unwritten

$
0
0
Sziasztok!

Ezúttal is hoztam egy dalt hétfő reggelre!



Hazudnék, ha most azt mondanám, hogy ezt a hétfői dalt a könyves kötődése miatt választottam, bár kétségtelenül az is van neki. Több filmben is felcsendült a dal, többek között a Négyen egy gatyában című adaptációban is és a Jéghercegnőben, amit pedig Meg Cabot írt. (Meg gondolom, még vagy ezer adaptációban, nem beszélve azokról a könyvekről, amikben megemlítik, mert biztos vagyok benne, hogy van ilyen.) De most nem ez volt az oka, amiért erre esett a választásom, bár nyilván nem lennei itt, ha nincs könyves kötődés. 

Amikor annak idején, valamikor az őskőkorban, amikor még ez a dal új volt, és én először láttam a klipet és hallgatta ma zenét, nem voltam elégedett. Nagyon nem, emlékszem, mély nyomot hagyott bennem, de nem jó értelemben. Aztán teltek az évek, újra rám talált, és akkor már értettem a dalszöveget is, öregedtem is pár évet, és konkrétan beleszerettem. 

Ciki, nem ciki, számomra Natasha Bedingfield szolgáltatja az ultimate optimista dalokat - ha rossz kedvem van, meghallgatok párat, és máris jobb lesz minden. Ebben bene van a ritmus, az énekesnő sugárzó mosolya (bár ezt akkor nem látom, amikor hallgatom) és a dalszövegek, amelyek az életre biztatnak, és azt sugallják, hogy merj, indulj, tegyél és tedd nyugodtan, mert egyedi vagy és megérdemled. 

Három dal van, ami kiemelkedik számomra, az Unwritten az egyik és egyben az egyes számú. Ha elolvassátok a dalszöveget (igyekeztem lefordítani, bár nem szeretek dalszöveget fordítani), rá fogtok jönni, miért. Imádom az üzenetét, az életörömet, ami belőle sugárzik, és a könyves hasonlatot! Ráadásul ne kérdezzétek, miért, de imádok nyáron az esőben sétálni, és amikor rossz kedvem van, vagy dühös vagyok, akkor jót is szokott tenni. És olyankor ez a dal jár a fejemben, és hogy érezzem az esőt a bőrömön... És valahogy minden a helyére kattan. 

Mivel ez a hetem elég húzós lesz (jövő héten államvizsga, yay!), gondoltam, szükségem van erre a biztatásra, nektek pedig egy vidám dal a hétfő reggelre biztosan jól jön. Induljon optimistán a hét!

Dalszöveg angolul:


I am unwritten, can't read my mind, I'm undefined
I'm just beginning, the pen's in my hand, ending unplanned

Staring at the blank page before you
Open up the dirty window
Let the sun illuminate the words that you could not find

Reaching for something in the distance
So close you can almost taste it
Release your inhibitions
Feel the rain on your skin
No one else can feel it for you
Only you can let it in
No one else, no one else
Can speak the words on your lips
Drench yourself in words unspoken
Live your life with arms wide open
Today is where your book begins
The rest is still unwritten

Oh, oh, oh

I break tradition, sometimes my tries, are outside the lines
We've been conditioned to not make mistakes, but I can't live that way

Staring at the blank page before you
Open up the dirty window
Let the sun illuminate the words that you could not find

Reaching for something in the distance
So close you can almost taste it
Release your inhibitions
Feel the rain on your skin
No one else can feel it for you
Only you can let it in
No one else, no one else
Can speak the words on your lips
Drench yourself in words unspoken
Live your life with arms wide open
Today is where your book begins

Feel the rain on your skin
No one else can feel it for you
Only you can let it in
No one else, no one else
Can speak the words on your lips
Drench yourself in words unspoken
Live your life with arms wide open
Today is where your book begins
The rest is still unwritten

Staring at the blank page before you
Open up the dirty window
Let the sun illuminate the words that you could not find

Reaching for something in the distance
So close you can almost taste it
Release your inhibitions
Feel the rain on your skin
No one else can feel it for you
Only you can let it in
No one else, no one else
Can speak the words on your lips
Drench yourself in words unspoken
Live your life with arms wide open
Today is where your book begins

Feel the rain on your skin
No one else can feel it for you
Only you can let it in
No one else, no one else
Can speak the words on your lips
Drench yourself in words unspoken
Live your life with arms wide open
Today is where your book begins
The rest is still unwritten
The rest is still unwritten
The rest is still unwritten

Oh, yeah, yeah


Dalszöveg magyarul:


Megíratlan vagyok, 
nem olvashatsz bennem, 
meghatározhatatlan vagyok.
Még csak most kezdem el,
toll a kezemben, 
a végét még nem találtam ki.

Bámulod az üres lapad magad előtt, 
nyisd ki a koszos ablakot, 
hagyd, hogy a nap megvilágítsa a szavakat, amiket nem találtál.

Kinyúlsz valamiért a távolban, 
annyira közel van, szinte már kóstolhatod.
Szabadítsd fel a gátlásaid, 
érezd az esőt a bőrödön!
Senki sem érezheti helyetted, 
csak te engedheted be, 
senki más, senki más
nem ejtheti ki a szavaid az ajkadon.
Itasd át magad kimondatlan szavakkal, 
éld az életed szélesre tárt karokkal!
A mai nap kezdődik a könyved, 
a többi még megíratlan.

Oh, oh, oh

Megtöröm a hagyományt, 
néha a próbálkozásaim
a sorokon kívül esnek.
Arra szoktattak, hogy ne hibázzunk,
de én nem tudok így élni. 

Bámulod az üres lapad magad előtt, 
nyisd ki a koszos ablakot, 
hagyd, hogy a nap megvilágítsa a szavakat, amiket nem találtál.

Kinyúlsz valamiért a távolban, 
annyira közel van, szinte már kóstolhatod.
Szabadítsd fel a gátlásaid, 
érezd az esőt a bőrödön!
Senki sem érezheti helyetted, 
csak te engedheted be, 
senki más, senki más
nem ejtheti ki a szavaid az ajkadon.
Itasd át magad kimondatlan szavakkal, 
éld az életed szélesre tárt karokkal!
A mai nap kezdődik a könyved, 
a többi még megíratlan. 

Érezd az esőt a bőrödön!
Senki sem érezheti helyetted, 
csak te engedheted be, 
senki más, senki más
nem ejtheti ki a szavaid az ajkadon.
Itasd át magad kimondatlan szavakkal, 
éld az életed szélesre tárt karokkal!
A mai nap kezdődik a könyved, 
a többi még megíratlan.

Bámulod az üres lapad magad előtt, 
nyisd ki a koszos ablakot, 
hagyd, hogy a nap megvilágítsa a szavakat, amiket nem találtál.

Kinyúlsz valamiért a távolban, 
annyira közel van, szinte már kóstolhatod.
Szabadítsd fel a gátlásaid, 
érezd az esőt a bőrödön!
Senki sem érezheti helyetted, 
csak te engedheted be, 
senki más, senki más
nem ejtheti ki a szavaid az ajkadon.
Itasd át magad kimondatlan szavakkal, 
éld az életed szélesre tárt karokkal!
A mai nap kezdődik a könyved, 
a többi még megíratlan. 

Érezd az esőt a bőrödön!
Senki sem érezheti helyetted, 
csak te engedheted be, 
senki más, senki más
nem ejtheti ki a szavaid az ajkadon.
Itasd át magad kimondatlan szavakkal, 
éld az életed szélesre tárt karokkal!
A mai nap kezdődik a könyved, 
a többi még megíratlan,
a többi még megíratlan,
a többi még megíratlan.

Oh, yeah, yeah




Az elgépelés csodái és más írói kínok

$
0
0
(Ez a bejegyzés korábban íródott még a másik blogomra, most csak átköltöztettem.)


A minap beleszaladtam egy számomra ismeretlen romantikus szerző rendkívül vicces esetébe.


Az, hogy valakinek a könyvében gépelési hibát ejtenek, eléggé mindennapos. Az írók, fordítók, szerkesztők és korrektorok is csak emberek, előfordul az ilyesmi. Néha még jól is sül el - biztosan sokan hallottunk már arról a városi legendáról, hogy József Attila Karóval jöttél c. verse valójában Kóróval jöttélnek készült, csak aztán a nyomdában másképp alakultak a dolgok. 

Viszont akadnak esetek, amikor az író számára kifejezetten ciki a nyomdai változat. Így járt most Susan Anderson is, akinek Baby, I'm Yours című könyvében egyetlen f csúszott félre, t lett belőle. És ez bizony nagyon vicces következménnyel járt...

Az írónő maga is észrevette a bakit, és a Facebook oldalán rögtön jelezte az olvasóknak, minek is kellett volna lennie a könyvben:

"I apologise to anyone who bought my on-sale ebook of Baby, I'm Yours and read on pg 293: 'He stiffened for a moment but then she felt his muscles loosen as he shitted on the ground. Shifted - he SHIFTED! I just cringe when I think of the readers who have read this. Hopefully, it's only in the iBook version that I bought, but if it's in yours as well, please let me know. I've contacted the editor and pray this will be promptly fixed. Too late for us...but for Gawd's sake."

Nem fordítanám le az egészet, a poén úgysem jön át magyarul, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy nem mindegy, hogy shifted (lefeküdt) a földre, vagy shitted (szart). Ráadásul mindezt egy olyan mondatban, ahol a pasi épp ledermed egy pillanatra, majd ellazítja az izmait... 

El lehet képzelni, ez egy romantikus jelenetben miért különösen kínos. 

Mindenesetre a baki megtörtént, és az ebookok világában szerencsére még a javításra is jobban van lehetőség. 

És hogy mennyiszer előfordulnak az író hibáján kívül hasonlóan kínos esetek? Christina Dodd, egy másik híres romantikus szerző hamar reagált a gépelési hibára, szerinte ez Anderson "háromkezű nője". Nyilvánvalóan egy sztori lappang a háttérben...

Christina Dodd nem egy gépelési hibával járt pórul önhibáján kívül. Neki a borítótervező okozott néhány izzasztó pillanatot, ugyanis kiderült, hogy 1993-ban megjelent Castles in the Air című könyvének borítóján a hősnőnek... három keze volt! És ezt természetesen az olvasók is észrevették. 


Forrás

Moly pipáló - jan. 25-31.

$
0
0
Sziasztok!

Ezen a héten sem maradhat el a Moly legolvasottabb könyveinek áttekintése, úgyhogy megint Moly pipálunk!

Január 25-e és 31-e között a legolvasottabb könyvek:






8/10

Megint jó néhány visszatérőnk van az előző héthez képest. Őrzi vezető helyét a mozikban még mindig futó Az 5. hullám, és A lány vonaton továbbra is letaszíthatatlan a listáról.

Visszatért Böszörményei Gyula századeleji nyomozós regénye, a Leányrablás Budapesten is, még előrébb is kúszott a listán - remélhetőleg ez a népszerűség azt jelenti, hogy hamarosan a második kötet is itt lesz, részemről nagyon örülnék neki.

Ugyanígy visszatérő a Trust in Me, a Wait for You Cam szemszögéből, néhány hete már ez a könyv is meg-megjelenik a legolvasottabbak között. 

Leiner Laura sem maradhatott le a listáról, továbbra is az Illúzió képviseli.

Ugyan az előző listán nem szerepelt a Grey, E. L. James Árnyalat trilógiájának Christian szemszöge is hetek óta a listán van, most épp a hatodik legnépszerűbb.

A lista vége mindenesetre egy az egyben a Könyvmolyképzőé. Az Oblivion, az Obszidián Daemon szemszöge szintén visszatérő, nem is meglepő, hiszen Daemont nem lehet nem imádni, és érdekes kaland az ő szemszögéből is átélni a nyitókötetet.

Mellette szintén visszatérő a Taktus, amit ráadásul a webshopból a karácsonyi időszakban rögtön el is kapkodtak - úgy tűnik, mindenkinek bejön a Vegasban ébredős-rocksztáros NA.

Számomra külön öröm, hogy Jessica Park Flat-out Celeste-je is a listán van, imádtam ezt a könyvet, magyarul is, angolul is, a szereplők szeretnivalóak, és a könyv vicces, kedves és a tanulság sem marad el. Mindenkinek ajánlom, kúszhat még feljebb is a listán. :P

Végül pedig itt van az Amikor esik... Ez a könyv a mostani időjáráshoz épp passzol, viszont feltétlenül szerezzetek be mellé valami édességet vagy egy forró csokit, a lelketeknek szüksége lesz rá!

Összességében úgy tűnik, a "másik szemszögek" arattak: a Trust in Me, a Greyés az Oblivion is helyet kapott, ami azt hiszem, megválaszolja a kérdést, hogy van-e igény a fordított szemszöges sztorikra.

Beharangozó - Melissa Landers: Starflight {Nyereményjáték}

$
0
0
Sziasztok!

Ma jelent meg Melissa Landers (Elidegenítve sorozat) új regénye a Starflight. Ennek örömére az oldal részt vesz a beharangozóban. Melissa egy személyes üzenetet küldött nektek, emellett egy kis nyereményjátékkal is ünnepli a könyv születésének napját. Innentől kezdve a bejegyzésben az ő szavait olvashatják, a poszt végén pedig magáról az írónőről is találtok néhány infót.




Sziasztok, könyvrajongók! 

Melissa Landers vagyok, és örömmel jelenthetem be, hogy megjelent a STARFLIGHT, a vadiúj Disney-Hyperion sci-fi sorozatom első része. Eredetileg azzal az üzenettel küldtem el a szerkesztőmnek, hogy Overboard (az egyik kedvenc romantikus vígjátékom) találkozik a Firefly-jal (egy nagyszerű sorozat, amit az első évad után tragikus módon elkaszáltak). A STARFLIGHT Solara Brooks, egy pénztelen bűnöző balszerencsés kalandjait követi, aki leszerződik gimis ellenségéhez, Doran Spauldinghoz, cserébe a lehetőségért, hogy belépőt nyerjen egy új világba. De amikor Doran emlékei ideiglenes törlődnek, Solara meggyőzi, hogy valójában fordított a szerepük - hogy ő a mester, Doran pedig a szolga -, és egy renegát űrhajóra vezeti, ahol az intergalaktikus bajok sora vár rájuk. 
A STARFLIGHT hangulata más, mint az Elidegenítve sorozaté, de a történet tele van mindennel, amit imádok: humorral, szívvel és kalanddal.

Mit mondtak az eddigi értékelők? 

"Készülj fel a kilövésre! Akcióval teli és ellenállhatatlanul függőséget okozó, senki sem ír úgy, mint Melissa Landers. Okos, kielégítő románc egy gyönyörűen részletes világban. A Starflight tiszta szórakozás! - Maie Kaufman, New York Times bestseller szerző

"A tinik gyorsan elmerülnek majd a hősies akciójelenetekben. Tökéletes választás a tiszta sci-fi akció szerelmeseinek, a Firefly című tévésorozat törvényellenességének tökéletes emlékeztetője.' - School Library Journal

"Élettel teli mese románccal, űrkalózokkal, összeesküvésekkel és fogadott családokról." - Booklist

Ha szereted a sci-fi kalandokat egy kis románccal fűszerezve, remélem, megszerzed ma a saját példányodat a STARFLIGHTból.

Barnes & Noble: http://bit.ly/1MKVTwt
Book Depository (free international shipping): http://bit.ly/1OoN2WD

Hogy megünnepeljük a könyvem szülinapját, egy szerencsés győztes STARFLIGHT csomagot nyerhet, körömmatricával, könyvjelzőkkel és miniposzterrel! A giveaway nemzetközi. A szabályozások miatt csak 18 évesek és annál idősebbek vehetnek részt a játékban.

Sok szerencsét és jó olvasást!


a Rafflecopter giveaway

 
Az írónőről:

Melissa Landers korábban tanárnő volt, aki ott hagyta az osztálytermet, hogy más világokat hódítson meg. Büszke sci-fi geek, nem fél nyilvánosan Leia hercegnőnek öltözni - csak kérdezzétek a férjét vagy a három gyerekét. Cincinnatiban él, Loveland apró városában. További információért keressétek fel honlapját.


Website| Twitter | Facebook | Goodreads| Pinterest | Tumblr | Instagram



Havi visszatekintő - Ez volt január

$
0
0
Sziasztok!

A január hihetetlenül sűrű volt, összeszedni is nehéz mennyi minden történt, jó is, és a rossz is. De azért megkísérlem összefoglalni. :)



A januárt mindenféle évértékeléssel kezdtük, többek között kérdőívben is megkérdeztelek titeket arról, szerintetek milyen volt a tavalyi év és mit látnátok szívesen idén. 
Aztán már tényleg a jövőbe néztünk, írtam az idei tervekről, egy-egy posztban összefoglaltam, milyen könyvadaptációk várhatóak idén a tévébenés a mozikban.  
Apropó, sorozatok! Több sorozatot is áttekintettünk, leginkább a Shadowhunters volt a középpontban, de szó esett a Luciferről is.
Elvesztettük Alan Rickmant, ami óriási szívfájdalmam, és együtt dolgoztuk fel a Perselus Piton Nap keretében. 
A szomorú apropón kívül is foglalkoztunk Harry Potterrel, például megismertük az új varázslóiskolákatés megnéztük az új Fantasztikus állatok és megfigyelésük videót.
Szerencsére azonban vidámabb események is történtek januárban. Nagy kaland volt számomra, hogy moderátor lehettem Marton Melinda Testtudatos táplálkozás című könyvének bemutatóján. 
De ezeken kívül is rengeteg-rengeteg dolog történt, számos hír kapott helyet az oldalona, és néhány érdekesség is - már felsorolni is nehéz lenne, ez is mutatja, hogy tényleg sűrű januárt zárunk.

A rengeteg bejegyzés és esemény meg is hozta az eredményt!

Januárban magasan megdőlt a blog napi és havi látogatási rekordja is! 

Az új napi rekordunk 11.708 látogatás.
Az új havi látogatottsági rekordunk 151.336 látogatás

Csak hogy érezzétek, nem csak önmagában óriási ez a szám, hanem arányaiban is: az eddigi látogatási rekordunk a tavaly decemberi volt, tehát még az is abszolút friss: 84.786

Hogy ez pontosan hogy lett ilyen hatalmas szám, azt némileg megmagyarázza az ehavi toplista, amit lentebb megtaláltok. 


Amiket ebben a hónapban olvastam


Januárban össesen 20 könyvet olvastam, ezek közül 7 angol nyelvű volt, és 11-ről már meg is jelent az értékekelésem. 
9 olyan könyv van - ezeket dőlttel jelöltem a lenti listán -, amiről még nem írtam véleményt. 
A P. S. I Still Love You-val valószínűleg most már megvárom a magyar megjelenést, a Reasonable Doubtról nem terveztem értékelést írni, de ha szeretnétek, akkor is nagy eséllyel csak egy közös értékelés lesz belőle. A Sincerely, Arizona cuki volt, de valószínűleg csak akkor értékelem majd, ha az első rész értékeléséig is eljutok egy olvasással - meglátjuk. 
A Sötét hazugságom értékelésem biztosan érkezik, még nem vagyok benne biztos, hogy blogturné keretein belül vagy azon kívül, de mindenképp írnom kell róla, rengeteg gondolatom van, amit szeretnék megosztani veletek. 
Csökkentettem a klasszikus olvasós listámat, kipipálhatom a Frankensteint. Mindenképp érkezik róla az értékelés, valószínűleg az államvizsgám után. 
Ugyanez érvényes A neveletlen hercegnő naplója 11. részére és a To Be or Not To Be-re is.


Jenny Han: P.S. I Still Love You
Kelly Oram: Cinder és Ella
Tammara Webber: Where You Are – Ahol te vagy
Whitney Gracia Williams: Sincerely, Arizona
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Whitney Gracia Williams: Reasonable Doubt 1.
Whitney Gracia Williams: Reasonable Doubt 2.
Whitney Gracia Williams: Reasonable Doubt 3.

Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia
Kass Morgan: 100 - A Kiválasztottak
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma – A Rémálom-dilemma
Mia Sheridan: Leo esélye
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Meg Cabot: Proposal
Alessandra Torre: Black Lies – Sötét hazugságok
Mary Shelley: Frankenstein
Philippa Gregory: Viharfelhők
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 11. – A hercegnő férjhez megy
Ryan North: To Be or Not To Be


 

Ehavi értékelések


Januárban 16 értékelés került fel az oldalra, ezek közül egy volt olyan, ami magyarul még meg nem jelent könyvről íródott, a többi mind magyarul olvasás alapján íródott. 

Philippa Gregory: Viharfelhők  
Tammara Webber: Where You Are – Ahol te vagy
Meg Cabot: Proposal
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Mia Sheridan: Leo esélye
Robert Paul Weston: A híres hatodik Ghork  
Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem  
Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma – A Rémálom-dilemma
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Kass Morgan: 100 - Kiválasztottak
Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia
J. L. Armentrout: Trust in me – Bízz bennem
Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés  
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég  
Jasinda Wilder: Falling Into You - Zuhanok beléd
Kelly Oram: Cinder és Ella


A hónap legnépszerűbb bejegyzései


Gondoltam, érdekességképp összeszedem, melyek voltak a hónap leglátogatottabb bejegyzései, így ha esetleg lemaradtatok róluk, akkor most itt a lehetőség, hogy elolvassátok a közönségkedvenceket.

TOP10 bejegyzés 


7."Moziztam!" - Shadowhunters - 2388 látogatás
10.Tea Book Tag - 1970 látogatás


TOP5 értékelés 

1.Kelly Oram: Cinder és Ella - 3374 látogatás
2.Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem - 1738 látogatás
3.Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég - 1389 látogatás
4. J. L. Armentrout: Trust in me – Bízz bennem - 1229 látogatás
5.Kass Morgan: 100 - Kiválasztottak - 1228 látogatás



Általam készített blogturné bannerek






Hivatalos anime külsőt kaptak a Harry Potter szereplők

$
0
0
Eddig még soha nem fordult elő, hogy a Harry Potter karakterei hivatalosan is bármilyen animés-mangás formát kapjanak, most azonban ez megváltozott. 

Egy 13 darabból álló kártyapaklit engedélyezett a Warner Brothers, íme a kártyák:













Kalapos Éva: Massza {Értékelés + Nyereményjáték}

$
0
0

Fájdalmas, mert simán megtörténhet

Kalapos Éva: Massza

A blogturnéról



A napokban jelent meg Kalapos Éva új regénye, a Massza, ami a bullyng ellen kívánja felhívni a figyelmet. A kötetben végigélhetjük, hogy mi történik egy olyan fiatallal, aki folyamatos támadások áldozata.

Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg a regényt, és a Manó könyvek jóvoltából 1 példányt nyerhetsz is!

Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 240
ISBN: 9789634031338
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre. Legalábbis a legtöbb.
Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül, szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg, ahogy az osztálytársai sem.
Ráber Patrik kretén.
Ráber Patrik nyomorék.
Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak.
Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt.

Egy regény az online és offline megfélemlítésről, egy kamasz legádázabb félelmeiről és arról, hová vezet, ha a cybertérben teljesen elvész a kontroll.
Olvasd el! És nem csak akkor, ha érintett vagy.
A regényt tizennégy éven felülieknek ajánljuk!

Az első mondat:


"Amikor magamhoz térek, már rajta ülök."

Véleményem


Ezt a könyvet nekem nagyon erősen ketté kell szednem a vége előtti és a vége utáni részre. 

Az alaptörténet alapjaiban valószínűleg mindenkinek ismerős lesz, persze csak nagyon alapjaiban: adott nekünk egy sulis srác, akit valamilyen okból szétoltanak és a helyzet egyre jobban eldurvul. 

Viszont ezt a témát nagyon fiatalosan, és nagyon aktuális állapotban mutatja be. (Olyannyira, hogy a rengeteg mai szleng miatt sokszor már én magam is elgondolkoztam a 24 évemmel, hogy vénülök, de nagyon gyorsan.) 
Ugyanis ma már nincs szükség szekrénybe zárogatásra, az internet és a technológia épp olyan borzasztó, mint amilyen csodálatos. Régebben mentek a levelek, de nagyjából a suli időtartamára szűkült a "bántás" ideje. Viszont ahogy ez a könyv tökéletesen megmutatja, az internet lehetőséget ad a névtelenségre (például hamis profilokkal), és arra, hogy sms-ben, emailben, közösségi oldalakon félelmetes módon megalázzunk másokat, és a szívükbe gázoljunk. Talán nem is gondoljuk, hogy egy-egy mondat mennyire bántó lehet. És egy-egy ilyet talán még fel is dolgoz az ember. De amikor mindez nagy tömegben érkezik, és a technika miatt kb. 0/24-ben, akkor azt még nehezebb kiheverni. Csak kapod és kapod és kapod, és sokszor akár mindenki látja, és kérdés, hogy eljutsz-e odáig, hogy teljesen összeroppanj. 

És akkor mielőtt rátérnék a történet többi részére ehhez kapcsolódóan muszáj szólnom néhány szót a személyes példámról is. Nem vagyok már sulis, és nagyon nem vagyok már olyan befolyásolható korban, mint ennek a regénynek a főszereplői. De megvannak a magam névtelen trolljai, és igenis meg tudják keseríteni az ember életét. Könnyű azt mondani, hogy töröld, de a kíváncsiság ott lappang, és még szörnyűbb, ha szét sem tudod választani egymástól az értelmes és a trollkodó kommenteket, üzeneteket. Bele fogsz szaladni, elkerülhetetlenül. És még az is lehet, hogy reflexből törlöd - de addigra már elolvastad, és elég, ha egy gyengébb pillanatodban kap el, és kész. Nem leszel öngyilkos, nem válsz agresszívvá, de igenis fáj és bánt, és tönkreteszi a kedved. És kaphatsz ezer kedves üzenetet, az a tüske akkor is ott lesz. Az ember - nyilván nem mindenki, de a többség valószínűleg - önbecsülését félelmetesen könnyű porba döngölni, és ezt ezek a netes zaklatók tökéletesen kihasználják. Aki igazán önkritikus, az amúgy is gyakran bizonytalan, mert nem biztos benne, hogy elég okos, elég ügyes, elég vonzó... Mindig ott munkálnak benne a kérdőjelek, és elég néhány jól időzített mondat, és meg is van a baj. Sokkal könnyebben megmarad egy-egy gonosz üzenet, mint száz kedves, ha épp rosszkor talál szíven. És benned marad a kisördög, ott motoszkál a fejedben. Épp ésszel persze tudod, hogy ez a célja/céljuk, tudod, hogy nem kéne foglalkoznod az üzenetekkel, de könnyebb mondani, mint valóban így is érezni. 

Szóval igen, a könyv témája sajnos a mindennapok része, és ezért nagyon jó, hogy foglalkoznak a kérdéssel, és hogy magyar könyvek is. (Bár pont a magyar helyszín miatt a fejet a vécébe nyomós dolog nekem kicsit sok volt, valahogy ez szerintem nem annyira nálunk jellemző, mint inkább Amerikában. Vagy igen?)

Mindenesetre az üzenet gyönyörűen átjön. A könyv elején még nagyon könnyű azt az egy-egy futó üzenetet kezelni. Aztán egyre több jön, egyre durvább, egyre nyomasztóbb a helyzet, az olvasóban is egyre nő a feszültség, mert minden egyre kilátástalanabbá válik. Tökéletesen át lehet élni, amit ilyenkor átél az, aki bántanak - először nem foglalkozol vele, lehet, hogy még el is hessegeted. Aztán jön egy pont, ahol már elkezded komolyan venni - lehet, hogy igazuk van? Végül már nem tudsz szabadulni az érzéstől, folyamatosan a válladat nyomja, és egyszerűen képtelen vagy lerázni a súlyt. És aztán hirtelen minden igazán durva lesz, és már nem is tudod, hogyan orvosolhatnád, mert eddigre már esélyed sincs. Na, pont ugyanezt élheti át az olvasó is.


És hazudnék, ha azt mondanám, a főszereplőnk, Patrik nem volt hibás. Szólnia kellett volna már az elején, de picit azért azt is megérteni, miért nem tette. Főleg, amikor már tényleg nekünk is olyan érzésünk van, hogy felesleges bármit is tenni, nem lesz jobb. Ugyanis kimondom: ebben a könyvben senki sem normális, már ami a döntéseket illeti. Komolyan, tanítani kellene Patrik szüleinek példáját, ilyen a rossz szülők egyik mintapéldája. És közben persze érezni, hogy nem vérbeli gonoszak ők, nem mindig egyszerű őket hibáztatni, mert csak jót akarnak nekik, mert csak legyintenek a tinidrámázásra, ami normális, mert csak beszippantotta őket is a hézköznapok mókuskereke - csupa olyasmit csinálnak, ami teljesen reális, szeretik ők a gyereküket, közben mégis pont a lényeget nem veszik észre. 

De nem csak a felnőttekre igaz ez. Még talán a lányok, Klaudia és Dina azok, akik leginkább átlátják a dolgokat, és nem igazán hibáztathatóak - minden más fontosabb szereplőnek viszont van valami vaj a füle mögött. Csak tűrnek szó nélkül. Nem vesznek komolyan jeleket. Épp akkor fordulnak el, amikor nem kellene. Akkor nem hallgatnak meg, amikor kellene. Pálfordulnak, mert egyszerűbb, mint melletted maradni.

Ennek ellenére mind hihetőek, egyikük sem fekete vagy fehér, még a "főgonosz" szereplő sem - bár őt nagyon nehéz nem utálni, ez nyilvánvaló. De mindegyik karaktert árnyalja kicsit a háttere, a motivációi, az, hogy természetesnek hisznek dolgokat, mert senki nem mondja meg nekik, hogy nem ez lenne a természetes. 

Imádtam a Massza és a Frankenstein közötti párhuzamokat is. A sors akarta így, épp körülbelül 1,5 hete olvastam a Frankensteint, így különösen élveztem az utalásokat, a gondolatokat, és nagyon tetszett, hogy az a mondanivaló, amit itt a Frankenstein regény és a Massza együtt közvetítenek, mennyire bennem volt a másik regény olvasásakor is. Komolyan, tökéletes választás. Kifejezetten élveztem azokat a jeleneteket, ahol Patrik előadott, igazi beleéléssel, tényleg olyan volt, mintha mi magunk is a szerepbe helyezkednénk, és nagyon nehéz volt szétválasztani azt, hogy ez most mennyire Patrik és mennyire a Lény. Ugyan csak mellékágon, de szépen felmerül az a kérdés is, hogy egy művészt mennyire ránt magával, amikor valamibe ennyire mélyen elmerül. Láttunk már ebből fakadó tragédiákat nem csak a színészet, hanem más művészetek világában is - mélyen átérző lelkek egy ilyen tragikus történet hatására félelmetesen magukba zuhanhatnak, hát még ha ennyire szorosan meg is látják az összefüggéseket a saját életük és a "belehelyezkedett szerep" között.


Kb. eddig a pontig tudtam azt mondani, hogy imádtam a sztorit, és szuper és bele se tudnék kötni. Ugyanis tartottam tőle, hogy az lesz a vége, ami lett, és én ezt személy szerint nagyon sajnálom, még ha kicsit meg is értem, miért. 
Az ilyen típusú regényekbe kell a nagy sokkoló, ami szíven üt, ami ad egy lezárást a történetnek - nyilván egy happy end nem lenne hiteles, és elvenné a történet élét, az meg aztán nagyon unalmas és érdektelen lenne, ha a főszereplő csak szenvedne bele a vakvilágba és szenvedne, aztán egyszer csak vége a könyvnek. Mi lenne az, ami megráz és amit soha nem felejtesz el? 

Ennek ellenére az ilyen típusú könyvekkel sokszor pont ez a problémám is. Kiválasztanak a szerzők (például a Fogadj el! tipikusan ilyen, de még a Tizenhárom okom volt, és lehetne még sorolni) egy végtelenül szélsőséges esetet, amiből tipikus statement sztori lehet. Elkerülhetetlenül átadja a "látod, ez is lehet belőle, gondold meg, mit teszel üzenetet". Viszont attól, hogy a szélsőséges kevesek sztoriját mutatja be (azért idáig kevesen jutnak el, mint a sztori főszereplője), úgy érzem, hogy pont a hétköznapi szenvedőket picit háttérbe szorítja. Másrészt bár üt, könnyű legyinteni rá, mert hát ilyen úgyis ritkán történik, az nem lehet, hogy pont nálunk. Kis Pista Jóska, aki mindennap megkapja a suliban a szívatásadagját, nem ilyen. És persze, hogy nem ilyen, mert a bullyingot kiállók nagy százaléka nem ilyen, nem jut el idáig, csak csendesen tűr, amíg véget nem ér a suli, elballag, és szusszan egyet, majd élete végéig viseli a következményeket, ha máshogy nem is, rossz emlékek formájában.


Ugyanis bár értem, hogy ezek a sztorik mindig egy szerencsétlen áldozat lelki leépülését mutatják be, az ilyen viselkedésre, erre a szélsőségre semmi nem adhat felmentést. Sajnálom-e a szereplőket? Igen. De rohadtul haragszom-e rájuk? Igen, rohadtul. És sajnos a haragom sokszor szembekerül a sajnálatommal. Mert erre semmi nem ad jogot, és nem, nem, nem. Szuper, hogy beszélünk a problémáról, mondom, értem azt is, miért ilyen szélsőséges példákon keresztül, mégis bennem marad, hogy de miért csak így lehet a témát feldolgozni? Ráadásul még ebből is van a számomra könnyebben lenyelhető meg a nehezebben lenyelhető, ez a nehezebben lenyelhető volt...

Persze szerencsére ezt kicsit enyhíti az utolsó bekezdés frankensteines gondolata arról, hogy micsoda büntetés együtt élni ezzel - de nagyon szeretnék egyszer egy olyan könyvet olvasni a bullyingról, aminek nem ilyen a vége. 

Egyébként külön pirospont a könyvnek a kifejezetten hosszú függelékért, amelyben néhány tévhitet cáfol meg egy szakértő a cyberbullying kapcsán, és hasznos tanácsokat olvashatunk szülőknek, pedagógusoknak és diákoknak címezve, és egy kis jogi kisokost is kapunk. 

Összességében elgondolkodtató és jól megírt könyv, a vége ellenére is nagyon tetszett. Igazán fiatalos, így kétségtelenül könnyen fognak tudni azonosulni vele a tizenévesek, és ez nagyon fontos, mert a tanulság levonása pont náluk a leglényegesebb. Viszont innen üzenem minden szülőnek és tanárnak, hogy tessék olvasni nagy lendülettel, tipikus útmutató ahhoz, mit NE és mit hogyan NE. 

NAGYON AJÁNLOM

U.i.: Én meg csendben haragszom tovább a Fogadj el! Petrájára meg most már Patrikra is. (Hm... van valami ezekkel a P betűs nevekkel, ez majd jusson eszembe, amikor babaneveket nézegetek a távoli jövőben!)


Blogturné extra


A Menő könyvek Facebook oldalával együtt elindult a coolbookz oldal is, ahol karakterinterjút olvashattok a könyv főszereplőjével, Patrikkal. Egy kis ízelítőt hozok, a teljes cikket megtaláljátok IDE KATTINTVA



Azért gondoltuk, hogy interjút készítünk veled a CoolBookz.hu-n, mert nagyon érdekes figurának látszol. Mondták már, hogy olyan másnak tűnsz?
Fú, hát folyton ezt tolja mindenki. Nem is értem, mit jelent. Te meg tudod mondani, mitől vagyok más? Valahogy mindenki más, nem? Te is full más vagy, mint az a másik arc ott melletted. Gondolom, azért látszom másnak, mert verseket tanulok, meg a lányos fejem miatt, nemtom. Amúgy kicsit unom már ezt a témát.

Bocs, akkor beszéljünk valami másról! Úgy hallottuk, hogy beléptél egy színtársulatba, és máris főszerepet kaptál a Frankenstein adaptációjában. Közel érzed magadhoz Mary Shelley történetét?
Mary Shelley tökre kúl volt, és akkoriban meg főleg nagy szám lehetett, hogy egy nő ilyen durva kontentet ír. A Lény a legjobb szerep evör, mindenki lepattintja szegényt, ő meg szétcsapja az összes hülyét maga körül. Nagyon bejön.


Nyereményjáték


A Massza főszereplője, Ráber Patrik bolondul a versekért, és imádja a színjátszást is. A mostani játékunkban vers részleteket kell felismerni, és beírni a mű címét és a költőt, aki írta, a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A játék során 1 példányt sorsolunk ki a regényből. A győztesnek 72 órája van válaszolni a levélre, különben sajnos újra kell sorsolnunk. A könyvet a kiadó postázza, és sajnos csak Magyarország területén belül.

A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.

Mi elmegyünk, ki tudja merre... messze,
Nyomunkba jőnek újak, mindíg újak,
Valahol örök takarodót fúnak.

Vagy visszatérünk? holnap? jövendőre?
Leszünk árboctetőkön Elmo-tűz,
Titoklánc, mely szíveket összefűz?

A gyűlölségünk lesz szúró tövis,
A szeretésünk csipkerózsa -
De ah, fogunk-e tudni róla?


a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


01.31. - Media-Addict.hu
02.03. - Deszy könyvajánlója
02.06. - Kelly & Lupi olvas
02.09. - Szembetűnő
02.12. - Zakkant olvas

Új hírek Emma Watson könyvklubjáról - Új könyv, új esemény

$
0
0
Új hónapba léptünk, így várható volt, hogy Emma Watson könyvklubjában újabb könyvet kapunk. Emellett a színésznő minden könyvhöz ígért érdekességeket, programokat is, és Gloria Steinem könyvénél ez eddig még elmaradt. 

Ma viszont befutottak a hírek! 



Gloria Steinemmel Emma élő interjút készít majd február 24-én Londonban! A programra jegyeket is lehet venni ITT, és a tervek szerint teljes egészében elérhető lesz mindenki számára videó formájában. Emma a kiírása szerint nagyon izgatott, és szeretné minél jobban kifaggatni az írónőt, ezért tőlünk, olvasóktól is várja a kérdésölteteket, ITT

Ezzel együtt pedig a következő könyvet is bejelentette Emma. Sajnos megint egy olyan könyv, ami magyarul még nem kapható. A Pulitzer-díjas könyv a 30-as évekbeli Amerika déli államaiban élő afroamerikai nők életét dolgozza fel, és nem igazán szépíti a helyzetet, épp ezért állandó céltáblája volt a cenzúrának. Film és musical is készült már belőle. 

A könyvklubhoz mi is csatlakoztunk, igyekszem felzárkózni, de egyelőre még beleszagolni se tudtam Gloria Steinem könyvébe - február 24-ig igyekszem pótolni.

Könyv lapul a Happy Mealben

$
0
0
Gondolkoztál már azon, hogy lehetne minél több fiatalt elérni a könyvekkel? Nos, úgy tűnik, egy ötlet már született rá. Tudjuk, a gyorséttermek nem egészségesek, ám ettől még tény, ami tény: rengeteg fiatal rendszeres vásárlójuk.

A McDonald's Happy Meal menüje kifejezetten a kisebbeket célozza már a kezdetektől. Az ajándék apróság sokak fiatalkorát végigkísérte már, még én is emlékszem azokra az időkre, amikor muszáj volt Happy Mealt enni (pedig akkor még nem is lehetett választani, milyen "menü" kerüljön a dobozba), csak mert kellett a játék. 



Az amerikai McDonald's most összefogott a  Reading Is Fundamental nevű szervezettel, és Valentin-napra a játékok helyett minikönyvek kerülnek majd az étel mellé, kifejezetten szerelmes és Valentin-napi témájú mesék kicsiknek. Ötféle történet került a válogatásba:  Clark the Shark Takes Heart, Happy Valentine’s Day, Mouse!, Pete the Cat: Valentine’s Day Is Cool és Michael Bond szeretett macija, A Bear Called Paddington.

Nem ez az étteremhálózat első ilyen akciója, tavaly ősszel 14 millió Roald Dahl könyvet osztottak szét a Happy Mealekkel az Egyesült Királyságban. 

Az ígéret szerint idén Amerikában 50 millió a cél, ez pont elég, hogy Amerika minden 12 év alatti gyermekére jusson egy. 



Őszintén szólva szerintem az ötlet szuper. Lehet vitatkozni rajta, mennyire ártalmas, ha a gyerekek ilyen gyorséttermekben esznek - nyilván az -, de attól még igaz, hogy a könyvek így sok gyerekhez jutnak el. Személy szerint örülnék, ha itteni McDonald's-okban is lenne sok hasonló akció. 

Viewing all 9125 articles
Browse latest View live